Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 9. szám - Pomogáts Béla: A magyar avantgarde utóélete
POMOGÁTS BÉLA A magyar avantgarde utóélete 1945—1948 A magyar avantgarde mozgalmi története a harmincas évek elején megszakadt: a hazai politikai és szellemi életnek az az átalakulása, amely a gazdasági világválság és az európai fasiszta rendszerek előretörése következtében megindult, a korábbinál is kisebb teret adott a lázadó szellemű, kísérletező irodalomnak. Kassák Lajos a Munka című folyóirat 1928-as létrehozásával lemondott a szélesebb körű mozgalmi munkáról, a műhely belső körébe vonult vissza, egy szűkabb mozgalmi elit megszervezésével kívánta szolgálni a magyar avantgarde stratégiai célkitűzéseit. Az irodalmi élet több képviselőjéhez hasonlóan ő is úgy gondolta, hogy az avantgarde elveszítette korábbi szerepét, s a Nyugat 1932-ben rendezett vitájában arra a véleményre jutott, hogy „áz izmusok megbuktak és nem tudtak továbbfejlőd ni ”. Ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy az izmusok poétikai és technikai vívmányait mindenképpen fenn kell tartani, ahogy mondotta: „az izmusok átváltoztak eszközzé, illetve a nagy egész részletévé”. Az avantgarde áramlatok, különösen a szürrealizmus művészi eredményei részben felszívódtak a harmincas évek magyar irodalmának különböző irányzataiba, és szerepet kaptak a felszabadulást követő évek irodalmában is, így Weöres Sándor, Jékely Zoltán, Hajnal Anna és Határ Győző költészetében, valamint Déry Tibor (Alvilági játékok), Sőtér István (Budai átkelés), Határ Győző (Heliáne) és Mándy Iván (Vendégek a Palackban) elbeszélő műveiben. Az avantgarde mozgalmi újjászervezése is megindult: a felszabadulást követő szellemi újjászületés, a kulturális élet demokratizmusa kellő alapot adott arra, hogy a korábban hatalmi erőszakkal szétvert, illetve a mostoha körülmények hatására elsorvadt avantgarde mozgalmak ismét szerepet kérjenek a magyar szellemi életben. A magyar avantgarde mozgalmi felélesztését ösztönözte a szürrealista mozgalmak egész Európában tapasztalható újjászületése is: André Breton 1946-ban, amerikai emigrációjából hazatérve alakította újjá a francia szürrealisták csoportját, amely már 1947-ben átfogó kiállításon mutatta be a szürrealista művészet eredményeit, és felújultak a ke let-európai (szlovák és román) szürrealista mozgalmak is. A magyar avantgarde mozgalmi újjászervezése két formában történt a felszabadulás után: Kassák Lajos Kortárs című folyóiratában és az Európai Iskola elsősorban képzőművészeti csoportosulásának keretében. Kassák Lajos három folyóiratnál töltötte be a szerkesztő szerepét: az Üj Időknél, ahol szerkesztőtársával, Benedek Marcellel együtt arra törekedett, hogy az ún. „úri középosztály” konzervatív igényeinek megfelelő népszerű hetilapot az igényesebb irodalom szolgálatába állítsa, az Alkotásnál, amely mint a Magyar Művészeti Tanács folyóirata magas színvonalon segítette elő az irodalom, a képző-, zene- és színházművészet megújhodását, végül a Kortársnál, amely a szociáldemokrácia irodalmi és művészeti fóruma volt. Az Üj Idők népszerűsítő feladatokat vállalt, ezért nem lehetett alkalmas arra, hogy az avantgarde újjászervezésének eszköze legyen, de nem volt alkalmas erre az Alkotás sémi amelynek, mint szerkesztői beköszöntőjében kijelentette, maga Kassák sem kívánt „körülhatárolt irányzat- vagy szű'kebb értelemben vett csoportjelleget adni.” Egyedül az 1947 októberében megindult és 1948 júniusában megszüntetett Kortárs volt az a folyóirat, amely a mozgalmi avantgarde újjászervezőjének szerepét vállalni tudta. Ez sem teljes mértékben, minthogy Kassák Lajosnak tekintettel kellett lennie a folyóirat mögött álló s azt saját orgánumának tekintő Szociáldemokrata Párt művelődéspolitikájára is, és közölnie kellett azoknak a párthoz 846
