Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 1. szám - Mészáros Tamás: A hősnek hűlt helye, avagy hiánydramaturgiák a színpadon (Jegyzetek a Takarításról és a Hallelujáról)
vetett” meghatározatlanságát, pőre jelértékét, hanem mégiscsak manipulálja őket némi tétova társadalmiassággal, előélettel és kapcsolattal. A szándék és az eszközök inadekvációja, megnemfelelése persze szintén kiválthat egyfajta feszültséget. De ez már aligha átélhető (vagy akár csak átérzékelhető) drámai feszültség. Legfeljebb olyan elméleti, mondhatni spekulatív tanulság, amely a néző számára végképp nem élmény-tényező. * Kornis Mihály Hallelujája „sültrealista” munka a Takarításhoz képest, jóllehet bizonyos értelemben szintúgy egy hiány-dramaturgia működteti, s abban is egyezik vele — természetesen —, hogy benne sem a szöveget kell eljátszani. Mégis mindkét hasonlóság egyben lényeges különbözőségeket is magával hordoz. Nádas a színház hiányát, lehetetlenülését jeleníti meg, a nála megelevenedő András- kép végül is behozza a színre az életet, a valóságnak egy tényszerűségében igaz darabját — feltéve, hogy elfogadjuk legalább azt az értelmezést, miszerint András kilépése a falból realitás. Erre azonban végül is nincs garanciánk. Mindegy; akár való András megjelenése a darab végén, akár illúzió, a mindvégig emlegetett, hiányzó negyedik szereplő színpadi fellépése semmiképp sem menti meg a színházat; a Takarítás egész dramaturgiai dekomponáltsága a színház-igazság széttörését hirdeti. Ezzel szemben a Halleluja Pistája, az Apa — aki ugyancsak megérkezik végül, miután Lebovics egyvégtében őt várta, mint valami fix pontot parttalan életében —, éppenhogy maga a kiábrándító valóság, a megtestesült leszámolás az Apa-illúzióval. Ilyképpen persze megjelenése új hiányt teremt a régi helyén, hiszen Lebovics- nak most már valóban nincs mire várnia, de Kornis mégsem a színjáték, mint olyan, elvesztését szuggerálja, hanem egy támasztéknak hitt nemzedéki háttértől, egy álfedezéktől való megszabadulás kijózanító, sőt, talán felszabadító érzését. Miksa, a nagyapa meghal, Pista, az apa meg elmegy a „tus alá” —- Lebovics magára marad (végre!), és talán most kezdődhet(ne) a játék, az ő előadása. A szöveg pedig, amelyet a Hallelujában éppúgy nem lehet eljátszani, akár a Takarításban, hasonlíthatatlanul motívumgazdagabb, „jelentésbővebb”. Már-már pazarló áradása ez egyfajta nyelvi realizmusnak, amely ugyan szintén nem arra való, hogy a színészek megjelenítsék, netán értelmezve előadják — mert Kornisnál is mindig helyzeteket és állapotokat, sőt, helyzetállapotokat kell megvalósítaniuk —, de ez a szövegmatéria rendkívül pontosan meghatározza a szereplők teljes világát. Vagyis az objektív körülményeiket csakúgy, mint a tudattartalmaikat. Kornis dialógusszerkesztésének, amely tulajdonképpen nagyrészt monológok, illetve monológtöredékek montírozását jelenti, egyik nagy leleménye ez: szüntelenül működő, hatékony információs bázis a néző számára, anélkül, hogy anekdotázó jellegű volna, hogy elmesélne-leírna, hogy történetet valósítana meg. A Halleluja természetesen nem gyökértelen mű. Magyar felmenője egyértelműen Örkény Pistije; a széttördelt, mozaikosan láttatott hősök határozottan rokonitják a két darabot. Ezenkívül azonban érdekesebbek az ábrázolási módszerek jellemző eltérései. Mindenekelőtt az, hogy Kornis a maga lakásbelső-helyszínével, voltaképp igen „konzervatív” módon, szigorú tér-egységet teremt; Lebovics külvilága ide mindig behatol, tehát belvilággá lényegül át. Azért is fontos ez, mert Kornis nem történelmi objektivációiban élteti hősét — mint Örkény teszi Pistivel —, hanem legszemélyesebb, s igencsak eseménytelen magánügyeiben. Pistivel még megtörténtek a történelmi események, résztvett a „nagy folyamatokban”, s minden kiszolgáltatottsága, meg- hasonlottsága ellenére cselekvő drámai személy volt. A Halleluja Lebovicsa már koránál fogva is (mostanában harminc éves), de természetéből és lehetőségeiből eredően is passzív alak — Zsámbéki Gábor, a Nemzeti Színház előadásának rendezője utal is rá egy interjúban, hogy a Pisti folytatásának érzi a Halleluját —, aki a dolgokat csupáncsak elszenvedi. Az ő alapmagatartása jószerével kimerül az elhárításban, a különféle vegzaturák kivédésében. Ennyiben kísérteties azonosságot mutat Tadeusz Rózewicz Kartotékjával, amely72
