Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 9. szám - Lubomír Feldek: Még és Már, Szlovák madonna, Csapdában, Egy közönséges ember halála, Két vers az Énekek éneke ciklusból (Varga Imre fordításai)
Szlovák madonna A madonna elől lakik, fia és menye hátul, az udvarból mindkét résznek van külön bejárata — ezt mondogatták tavaly szétköltözés idején, a két lakrészt összekötő ajtó úgy látszik csak be van zárva és szekrénnyel eltorlaszolva. . . Az egész ház, az első és hátulsó traktusa is, igaz, a madonnáé. Nléhány naplpal ezelőtt a fiiú elkísérte feleslégét a Garam vidékére, neki három nap múlva kellett visszaérkeznie, a feleségének pedig egy hónap múlva, s elutazásuk előtt átvitte s a madonna pitvarába állította a mosógépet. „Minek ez nekem?” „Ha mosni akarsz.” „Nálam hagyhatod a kulcsot.” A mosógép három napig érintetlenül állt. A fiú visszatért, az ablakon át mászik a lakásba. „Mért nem az ajtón?” „Ott felejtettem a kulcsot.” „No látod!” „Hiszen majd elküldik.” „De nálam hagyhattad volna. A mosógépet meg vidd el, csak galibázik.’ „Kimoshattál volna.” „Kimostam volna tenálad is — itt hagyhattad volna a kulcsot.” Krisztus hallgat, újságot olvas, felesége távol, de az anyja közel, az anyja közel, de a felesége távol, mért is bánkódna? Nem tépelődik. Nevethetnékje támad. Nőtlenül esze ágába se jutott volna azon töprengeni, hogy van-e az anyjának mivel mosnia. A madonnának, való igaz, akkor szebbnek tűnt a világ ... Csapdában Barátom így dohogott: „Észrevetted már? Folyton valamilyen csapdába kerülünk ...” Nyilván igaza van. Befűzöm a papírt az írógép csapdájába, és az ablakra tekintek. A függöny csapdája. Elhúzom a függönyt. A rövidlátás csapdája. Keresgélem a szemüvegem. A szórakozottság csapdája. Az úton egy asszony halad hasasan, gyerekkocsit tolva. Gyerek a kocsi csapdájában. Gyerek a has csapdájában. A nő a has és kocsi csapdájában. S mindhárman az E 75-ös út csapdájában — ezt a járdát senki sem kegyeskedett megépíteni, s itt évente valaki beleesik rohadt életének csapdájába. S az állat? Mit tesz ő, ha csapdába kerül? Többnyire azt, amit mi is: nyugton mariad. A róka viszont úgy mondják, elharapja hurokba szorult lábát, s így menekül. . . Látod, barátom, mégis van a mi csapdáinkon kívül valami más, ami lehet hogy szűköl, lehet, hogy vérzik, de tartós, ha rövid időre is: a szabadság csapdája.
