Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 8. szám - Páskándi Géza: Az ígéret ostroma (Félhold és telihold) (Történelmi színjáték két részben Kőszeg várának ostromáról)
PLÉBÁNOS (súgva): Kelekótya ez szegény, láthatja kelmed is. VÁROSBlRÖ (immár hangosabban): Ej, plébános úr, maga angyali lélek szeretne lenni még az ördöggel is. Azt akarja, hogy mindenki szeresse! PLÉBÁNOS (kissé kihúzza magát): Azt akarom, hogy Krisztusunkat szeressék, aki a botorkálókkal is kegyelmes. VÁROSBlRÓ: Inkább azt mondja, hogy nem szereti a sok levelezgetést az érsekkel, meg a prímással. Ezért hát inkább futni hagyja őket. De én nem félek az iratoktól, plébános úr! PLÉBÁNOS (kicsit sértetten): Az ördögtől megszállottakhoz mégiscsak mi értenénk jobban bíró uram. Ne legyen a pápánál is pápább! FORINTOS: Szent Damiánra esküszöm, igaza van plébános úr! VÁROSBlRÖ: Miféle szentekre esküdö- zik kelmed, hallja! (Ijedt.) FORINTOS: Szent Damián a borbély- doktorok és patikáriusok védőszentje, uram! A plébános úr is megmondhatja! (Az bólint.) VÁROSBlRO: Maholnap minden faty- tyúnak lesz védőszentje, és minden gyüttmentnek! S akkor a törvény keze meg lesz kötve! Elvégre a vétkesek helyett mégsem csukhatom tömlőébe a védőszenteket! PLÉBÁNOS (súgva): Pedig, de szívesen megtenné! VÁROSBlRÓ: Mondom, hogy vénasz- szonykodik. Ne sugdosson mindig a fülembe! Viszket! (Azok közben élvezik a párbeszédet, már amennyit hallanak belőle, s persze, szorgosan leplezik.) S különben is, Forintos uram nemcsak az ördöggel cimborái, hanem még a királyokról is megvan a véleménye! FORINTOS: Már elnézést bíró uram, de én csak ezt mondtam: mi volna, ha Ferenc francia császár és a mi Ferdinán- dunk vagy Szapolyai ugyebár megegyeznének. Meg a mi uraink is egymás között. Mert így aztán közösen indulhatnánk a törökre. Egységben az erő, nem igaz? VÁROSBlRÖ: Majd megmutatom én kelmédnek, miben van az erő. (Fenyegető.) FORINTOS: Ha én most Becsben ülnék, bizony isten, tudnám, mit kell tenni. VÁROSBlRÖ: Én meg tudni fogom, hogy mit kell tenni, hogy maga itt üljön, ne Becsben. FORINTOS: Hiszen nincs is hely egy ekkora csepp börtönben... Gábriel a rabló is ott van, meg a legényei... nem jut ott már nékem hely... 'bízom én abban. VÁROSBlRÓ: Hát lesz, hely, ha addig élek is... Maguknak ott mindig lesz hely, mert szorítunk! (Diadalmas, dühös.) (Lélekszakadva jön porkoláb. Közben a külső zajok eltávolodtak.) PORKOLÁB: Bíró uram, bíró uram! VÁROSBlRÖ: Nyögd ki már! PORKOLÁB: Itt a török! PANKA (súgva Forintoshoz): Hál’istennék. Náluk úgy sincs boszorkány. VÁROSBlRÓ: No, amíg ideér, ezt az ügyet épp be is fejeztük. PLÉBÁNOS: Kelmed tréfál! De most most már elég a tréfából! (Nemes felháborodás, enyhén humoros.) VÁROSBlRÖ: Itt follyék ki a két szemem, ha tréfálok. Ezt az ügyet pedig befejezzük! Punktum! (Kintről hangok, kiabálás.) HANGOK: Jön... jön... jön...! (Nem érteni, ki jön.) VÁROSBlRÓ: Na ki jön már megint... nézd csak meg! (Porkoláb kisiet.) (Kintről most erős léptek, kicsapódik az ajtó, Porkoláb be.) PORKOLÁB: Jurisich Miklós várurunk, lovag, ő római császár fölségének parancsnoka, Vid és Kőszeg kapitánya! (Közben jön Jurisich, nem durván, csak sietősen félretolja. Mögötte Benedek.) JURISICH (Porkolábhoz): Elég te. Nem vagyok én király, hogy így jelents be. A barátaimhoz jöttem. (Körülnéz, majd Porkolábhoz.) No, de azért téged is megértelek: ilyen időkben a katona még 'becsesebbé válik. (Némi gúny. Nem fennhéjázó ember, kemény, eléggé nyugodt. Megakad szeme Forintoson.) Hát 718
