Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 8. szám - Száraz György: A tábornok XVII. (életrajzi esszé)
lyen vannak és nyomulnak tovább Miskolc—Eger—Salgótarján irányába. Ügy látszik, a retesz becsattant Szovjet-Ukrajna felé. 1919. május elseje. Különös napja ez a magyar Tanácsköztársaságnak. Festők, szobrászok, iparművészek dolgoztak heteken át az ünnep előkészítésén, a város erre a napra vörösbe öltözött. Hatalmas pannók, monumentális szobrok, drapériával burkolt három-négyemeletnyi deszkaépítmények mindenfelé. A Dunán átvöröslenek a Vár vászonba burkolt falai, négy roppant földgömb takarja a Körönd szobrait, vörös drapéria .borítja a millenniumi emlékmű osztott félkörívét, az oszlopot óriás obeliszk fedi, előtte Szoborcsoport: középen Marx, tőle jobbra és balra bányász és vasmunkás; az Alagút bejáratánál Kisfalud! Strobl Zsigmond vöröskatonája és Bíró Mihály pörölyös munkásfigurája, a Vérmezőn óriási vörös szarkofág a magyar jakobinusok emlékére. A pestiek azt pusmogják, zsírért, versenylovakért jött Bécsből a tömérdek vörös drapéria. De a város ünnepel: kicsit hideg, de gyönyörű napos időben félmilliónyi ember tolong az utcákon, zenekarok hangjai mellett vonulnak a Városligetbe, Népligetbe, a budaiak a Vérmezőre; aztán zsákbanfutás, rúdmászó, lepény- és kiflievő versenyek, a gyerekeket bohócok szórakoztatják a Margitszigeten, Fedák Sári szaval vörös ruhában, a fején tollas piros kalap, a ligetiben Rácz Laci és Sovánka prímás egyesített bandája húzza a táncotoknak, a kimenős vöröskatonák bakugrással szórakoznak ... A román hadsereg ezen a napon zárkózik fel a Tisza-.vonalra a part egész hosszában, a csehek Miskolc előtt, a frontközeli városokban ellenforradalom: Abony, Szolnok, Hatvan, Eger, valóságos fehér övezet a zilált arcvonal háta mögött. Ügy tűnik, Kun Béla összeroppant; amikor Károlyi Mihály felkeresi a Szovjetházban, „a teljes erkölcsi összeomlás állapotában” hever a díványon. Amikor összeül a kormányzótanács, a szociáldemokraták többsége a lemondást javasolja: át kell adni a hatalmat egy szakszervezeti direktóriumnak, és kapitulálni... Éjszaka teherautók dübörögnek a főútvonalon, a burzsoázia álmatlanul fülel, hisz már április 27-ike óta folyik a túsz-szedés, nem tudni, kire mikor kerül a sor, a Lenn-fiúk vérfürdőre készülnek, úgy hírlik, a Parlament pincéjében már többszáz embert agyon is lőttek, köztük szociáldemokratákat is... Május 2-án reggel: ítéletidő. Zuhog az eső, a szél tépi, cibálja a vörös drapériákat, dőlnek az állványok, záporként potyog a tetőkről a meglazult fedő- cserép. Jön a hír Miskolc, Diósgyőr, Űzd elestéről, a románok is átkeltek Szolnoknál, jönnek Pest felé, velük az új kormány Andrássy Gyulával vagy Garami Ernővel... A hírek mind vadabbak: Salgótarjánban a munkások felrobbantották a bányaműveket, a népbiztosok repülőgépeken szöknek, a munkások barikádokat emelnek a külvárosokban, Kun Béla különvonata befűtve várakozik, benne az ország aranykészlete ... Közben folyik a Kormányzótanács ülése, a szociáldemokraták ismét a kapitulációt követelik, Landler, Szántó, Szamuely az ellenállás mellett érvel. Végül felfüggesztik az ülést: ki kell kérni a munkásság véleményét. Kun Béla már összeszedte magát, ő tárgyal a munkásezredek megbízóttaival, többségük céltalannak tartja a további harcot. De este, a Budapesti Munkástanácsban megfordul a hangulat: folytatni kell! Így határoz a vasas szakszervezet is, el kell rendelni a proletariátus általános mozgósítását! 3-án harsog ismét a Marseillaise, az Intemacionálé, a munkaszászlóaljak indulnak a frontra, virágcsokor a fegyverszíj alá szorítva, asszonyok, gyerekek botladoznak a laza sorok mellett, A Belváros utcáin tüntető csoportok, 709
