Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 8. szám - Száraz György: A tábornok XVII. (életrajzi esszé)
S Földet rertgésve tépő hdngja zeng Piros Keletről a dápcidt NyugaÚrtak: „lm eljöttem! Eljött a Vörös Isteht!” Es megy s dörügö léptére messze reszket A sárga Szajna s medréből kicsép, Jerichos visszhangot ver a vén Westminster S az Óceán zöld, üvegén vörösen Előrerezg ezermérföldes árnya S átfogja a Fehér Ház vak falút. .. Március elején már megbillent a kettős hatalom egyensúlya: a koalíciós kormány szerveinek hatalma háttérbe szorul a munkás-, paraszt- és katona- tanácsok országszerte erősödő hatalmával szemben. Egész sor vidéki városban direktórium veszi át a közigazgatást, a keservesen haladó földosztás miatt egymás után robbannak ki a földfoglaló mozgalmak. A Szociáldemokrata Párt mind nehezebben tudja biztosítani befolyását a KMP-vel szemben a Budapesti Munkás- és Katonatanácsban: márpedig ettől függ a koalíciós kormány léte. A szocialista pártvezetőségben még mindig a Garami vezette jobbszárnyé a többség, de ez a többség valójában már kisebbséget képvisel: a párt tagsága balra tolódik, a „kisebbségi” balszárny — Landler, Hamburger, Nyisztor, Pogány és a többiek — erre a folyvást növekvő tömegre támaszkodik, s az események hatására mindinkább közelít hozzájuk a vezetés centruma is. A baloldaliak már kijárnak a Gyűjtőfogházba, tárgyalnak a kommunistákkal a két munkáspárt egyesítéséről és a hatalomátvétel lehetőségeiről. Kun Béla március 11-én megfogalmazza a kommunista feltételeket. A legfontosabbak: a Szociáldemokrata Párt kilép a burzsoá kormányból, a parlamentáris polgári köztársaságot felváltja a tanácsok hatalmára épülő köztársaság, a feloszlatandó burzsoá karhatalmi alkulatokat pedig „a fölfegyverzett proletariátus osztályhadserege”. Kun elutasítja a „forradalmi honvédelem” jelszavát: „Forradalmi háborúihoz egy proletárpárt csak az esetben adhatja 'beleegyezését, ha: minden hatalom... az ipari és mezőgazdasági proletariátus kezébe ment át; ha ... megszűnt minden közösség a kapitalisztikus érdekekkel; ha minden garanciája megvan annak, hogy a háború nem teremt újabb nemzeti elnyomást.” A balra tolódás miatt mind bizalmatlanabb antant-missziók már maguk is keresik a kapcsolatot az ellenforradalom köreivel, elsősorban Bethlen Istvánnal. Az elszigetelődő kormánynak március második felében már nincs megbízható fegyveres támasza, az alakulatok egy része teljesen szétzilálódott, más része a KMP befolyása alatt áll. Pogány és vele a Katonatanács — együtt a szocialista balszárnnyal — a kommunistákhoz közeledik, a népőrség is balra hangolódott. A tengerész-különítmény „bolsevik alakulatnak” számít, az intakt székely hadosztály most már egyértelműen az ellenforradalom bázisa. Március 17-én a kormány felajánlja lemondását Károlyinak. 19-én a lapok szenzációs hírekben számolnak be a szovjet csapatok ukrajnai offenAvá- járól, gyors közeledéséről a magyar határokhoz. Hogy milyen mértékben keveredett valóság-felismerés és illúzió, arra jó példa egy naplóbejegyzés 1919. március 16-ról: „A békekonferenciára június előtt nem hívnak meg bennünket. Ez csak előnyös ránk nézve .. . Azt hiszem, hogy akkorra olyan mellékes lesz a versaillles-i döntés, hogy ki sem fogunk -oda menni. Addig meg fog 698
