Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 7. szám - Botár Attila: Ritkább az ég, És volt aki száll, Talán új sorszene (versek)

BOTÁR ATTILA

Ritkább az ég

Kibontható vagy kii sem bontható, valami kockában élek.

Pohárban ráznak, beolvasztanak, vékonyul molekuláim gyűrűje tavaszra tank leszek vagy hólevet kortyolgató szomjasa az utolsó krimónak —

Záróra nélkül jön -'S holnap.

Hóba húzódik le a város,

a föld foga hiába vásik:

hanyatt dűlésem nem halotté

fölösleges a világítás is —

poharak vonatok élomép

vitorlák távolodnak^ s egy költöző madár

telkemből sem készülődik már vissza.

Egyre ritkább az ég halkabb és elbillenőibb, a fogasodó csillagoktól pupillám is a Balkán felé kúszna, de csak ablaktól ablakig ténfereg: a jégvirág meredek kertjeit kifosztó hajnalokba.

604