Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 7. szám - Gyurkovits Tibor: Halál helyett, Pardon, Hülyék (versek)
zugutcákban félfrancia uzsorásokkal alkudozva meg kellett vetnem a lábam a metrón jegyet váltva miközben a Chátelet-n látom hogy ezerszám száguldanak az egerek a talpfák közt kiirthatatlanul Párizs közepén magam is egér futkároztam festettem helytálltam Főegérként hogy rájöjjek a festészet nyitjára — eszembe se jutott hogy közben elpusztulhat Magyarország. Hülyék Hülyéknek voltam a hülyéje a hülyéknek a menedéke minden barátom hülye volt aki él is és aki holt Normálisak nem érdekeltek pedig fennhangon énekeltek csak azok akik égre keltek s halálban voltak érdekeltek A hülyéket szerettem mindig Sümegtől Észak-Kanadáig mert szerettem a hülyeséget mely csak az égben érhet véget Ütődöttek magány-hülyék tették ki a népem körét férfihülyék és nőhülyék alrendnek és főhülyék Hülye-szívemben dédelgettem a hülyéket kiket szerettem óvtam a hülyeségüket mint hangot óvja a süket A hülyékben egy néma hang van ahogy barlang van a barlangban mi visszhangzik ha bekiáltsz és óva int hogy ne kiálts Ha bekiáltasz — hülye vagy te vagy a legborzalmasabb hülyehang egész Züriohág de elhallatszik Istenig.
