Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 7. szám - Gyurkovits Tibor: Halál helyett, Pardon, Hülyék (versek)
Pardon (Kimenekült festőinknek) Eszembe se jutott — higgyék el rendszeresen járok a könyvtárba összeolvasom a filozófusokat — tessék elhinni festőként visszatértem Leonardo mélybarnáihoz — én nem akartam nekem megvan a honi apanázsom és annak adom el a képeim akinek akarom háromszintes francia házban élek és folyton Magyarországra gondolok — énnekem eszembe se jutott a festészetnek vannak árnyalatai! énnekem a sárgák a barnák a nők elfelejtett idomain! ez maga a föltűzött aranylobogó a belsőleg átélt szeméremdombokon én magamat akartam megtalálni Picasso tökéletességében a befele fordult színtartományban én kivontam magam a hitvány festészetirányításon elutazom Normandiába hogy ott északi-szép a fény én a lényeget akartam megragadni a halál-szerelem kettős mezsgyéjén fölvibráló barna szakadékot a reneszánsz mélyvörösét melyben egyesül a natura és az ágyékig ható kételkedés melyben a festészet filozófiai irányzatát egyesíthetem a spontán ecsetkezelés nőrózsáival — visszagondolva magyarfalusi ősszüleimre kik kigúvadt gémeskútból nem húztak vizet — lebegtem rőtfekete mennyországban melyben az a bizonyos Ige megtestesült — énnekem helyt kell állni — egyébként helytállók Európa stílusözönében összevissza csapkodó tassiszta festészetében üres-absztrakt hófehér felületében élénk Salvador-játékaiban — helyt kell áilnom finom technikában és a galériák eladhatatlan játékfestményei közt
