Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 6. szám - Száraz György: A tábornok XV. (életrajzi esszé)

vezés alatt álló So.kol-alakulatokba. Ugyanakkor bejelentik a csehszlovák állam megalakulását, s a deklarációt a Szlovák Nemzeti Párt küldötte is aláírja.

Október 20-én az olaszok 70 kilométeres sávban áttörik az osztrák—magyar arcvonalat. A hadseregfőparancsnokság megbízottakat indít az olasz főhadiszállásra. Andrássy újabb jegyzékben sürgeti a fegyverszüneti tárgyalásokat. Ugyanezen a napon a horvát országgyűlés kimondja az elszakadást Magyar- országtól és deklarálja a délszláv államot. A király — aki most már csak magyar trónját szeretné megmenteni — Hadik János grófot bízza meg kormány- alakítással, s ugyanakkor a „keménykezű” Lukachich altábornagyot nevezi ki Budapest városparancsnokána'k.

30-án Horthy ellentengernagy átadja a horvátoknak a Monarchia hadiflottáját; a Szlovák Nemzeti Tanács Túrócszentmártonban deklarálja a magyar államtól való elszakadást és az egyesülést Csehországgal. A magyarországi románok most alakítják nemzeti tanácsukat. Budapesten pedig győz a forradalom a Nemzeti Tanács nevében, és — nyugodtan mondhatjuk — a Nemzeti Tanács aggodalmai ellenére.

Különös forradalom ez az 1918. október 30-iki, nemigen hasonlítható 1848. március 15-hez. Erejét nem a lelkesedésből meríti, hanem a végső keserűségből; s ha van Nemzeti Dala, akikor az Ady utolsó verse:

Tompán zúgnak a kaszárnyáink,

Óh, mennyi vérrel emlékezők,

Óh, szörnyű gyászoló kripták,

Ravatal előttetek, ravatal.

Mi voltunk a földnek bolondja,

Elhasznált szegény magyarok,

És most jöjjetek, győztesek:

Üdvözlet a győzőnek.

Hisz miközben a Rákóczi-úton az emberek bicskával metélik a csillagot a tisztek gallérjáról, szaggatják az udvari szállítók kétfejű sassal díszített cégtábláit, azalatt a ciprusokkal szegett olasz utakon egymásba keveredve menekülnek a vert hadsereg csapattestei; és még mindig százával hull az ember az alacsonyra bocsátkozó amerikai repülők géppuskatüzétől. A forradalom éjszakáján, amikor a tömeg Kossuth-nótát énekelve vonul a város-parancsnokság épülete felé, dörrennek az égnek szegezett puskák, s a talpak alatt csikorognak a letépett K-betűs sapkarózsák — a Hétközség fennsíkján még pergőtűz dübörög, s a 21-es kolozsvári honvédek tántorgó, hörgő tömegét ellentámadásra lökik a fényszórók-iszabdalta sötétségben, dübörgő tűzorkánon át, a készenléti állásokban lapuló francia rohamcsapatok ellen — fedezni a menekülő sereg hátát...

És a Nemzeti Tanács vezérkara, ott az Astoria emeleti szobáiban, őket sem a márciusi tűz melengeti. Hisz tudják, bármennyire is szeretnék hinni az ellenkezőjét, hogy a hatalom, amely eldönti az ország sorsát: nem az utcákon hömpölygő tömeg. Ez a hatalom csillogó szuronyokkal, rendezett sorokban menetel a határok felé, jön megállíthatatlanul, zöldposztós asztalokon kiterített vezérkari térképek jelzései nyomán, üléstermek bársonyszékein ülő emberek akarata szerint. És ezek az emberek, akikben ők ott az Astoriában reménykednek —• és akiktől félnek. De Lukachich tábornoktól is félnek, hisz leball511