Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 6. szám - Gulyás István: A mindennapok változatlanságát add meg nekünk! (novella)

11.30-tói 12.45-ig ebédszünet. Az ebédlő hatalmas terében elvész az ember: ösz- szenyomja az épület magassága, szélessége, hossza, és megdermeszti a mosogatóié szaga. Ragacsosan tapad kezemhez a tálca, melyhez nyúlok: zsíros, néhol tésztadarabkák lógnak le róla. Sorban a többi: kanál, villa, pohár, aszott gyümölcs, savanyúság, főzelék, tészta és leves. A villa hegyei közül óvatos, precíz orvosi mozdulattal kipiszkálom az előttem étkező rizsszemecskéit. Az étkezés illemszabályai századok óta mit sem változtak; szürcsölés, csámcsogás.

12.10. A mosogató felé viszem a tálcám; a villát, a kést, a kanalat, a poharat, a kiürült leveses, tésztás, gyümölcsös, savanyúságos és főzelékes tányérokat. (Ingujjamat a számba törlőm.)

12.20- tói 12.44-ig a közeli bisztróban megiszom két üveg sört.

12.45. A dohányzás kellékei: cigaretta, gyufa, tüdő, hamutartó, légtér.

12.50. A dohányzás befejezése a hivatalban.

12.51. „Az emésztés — második ütem — az ember táplálkozás során felvett anyagok enzimatikus feldolgozása úgy, hogy a szervezet számára közvetlenül nem hasznosítható szerves tápanyagok, emésztőenzimek hatására vízben oldhatóvá, felszívásra és asszimilációra alkalmassá váljanak. Az emésztés folyamata a szájüregben kezdődik, majd a gyomorban folytatódik, s a bélben fejeződik be.” (Természettudományi Kislexikon 286. oldal.)

13.00. A gyomor telítettsége és nyomása föloldódik. M. kávét hoz s biztatóan megsimogatja homlokom izzadtságcseppjeit. Az elintézendők dossziéja után nyúlok. Utálva a poros papír szagát, álmosan (még csak 13.10) az ebédtől dolgozni kezdek. Az első számoláshiba után túlterheltnek érzem magam és szabadságon jár az eszem, melyet a francia tengerparton töltenék el kettesben a csodálatos keblű és okos fenekű M.-mel.

13.20. Űjabb számoláshiba. Sikkasztásra gyanakszom, tekintetem végighordozom munkatársaimon. Filmbeli nyomozónak érzem magam: ügyesen föltárva mindent (13.25), lebuktatva a főnököt, a vezérigazgatót, a vezér-vezérigazgató főosztályvezetőjének főosztályvezetőjét, s e főosztályvezető vezérigazgatóját, kinek helyét természetesen „érdemeire való tekintettel” én foglalnám el. És a párnás ajtók védelmét is, az összeköttetések összefutó szálait, góc-kezemben tartva sorsokat. Elfoglalva az r.-i luxusvillát, az állami, de mégis személyautót.

13.40. Z. kartárs jelez: jön a főnök. Előrehaladok munkámban; tízesével lapozok az ügyiratban, és szorgalmasan bólogatok fejemmel.

13.45. A főnök el, mégsincs sikkasztás, nincs sikkasztás sem, nincs r.-i egzisztencia.

14.00. Eszembejut M., ránézek, ő serényen ápolja körmeit, és illatozik.

14.20- től 15.50-ig megfeszített, lázas tempóban igyekszem megérteni, mit is kell csinálnom.

15.50. Az eddigi számolási hibák oka: nem szorozni, összeadni kell.

16.10. -ig vizelek. Majd nekikészülök a munkának. Érzem, az idő sürget.

16.20. Elemet cserélek „Casio” zsebszámológépemben. (Ezzel az ügyes masinával mindig elkápráztatom környezetemet.)

16.40. Az utolsó elkápráztatott kíváncsiskodó is kijátszotta magát számológépemen. Órámra tekintek:

16.45. Már nincs értelme munkához látni... Rendet teremtek asztalomon.

26.46-kor liftbe szállók, mely 16.49-re a földszintre ér, hol a blokkolóóra

várja türelmetlenül, hogy megsimogassam.

26.49-401 16.59-ig élcelődés a nemi életről M.-mel.

17.00. Kártyámra dátumot, időt bélyegez a gép, s már kinn vagyok az utcán az egész várossal.

498