Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 6. szám - Gulyás István: A mindennapok változatlanságát add meg nekünk! (novella)
17.00. Felgyorsulás. 17.05. Rohanás. 17.06. Rohanás rohanása. 17.10. Berohanás az éjjel-nappali KÖZÉRT-be. 17.15. Még mindig — topogás, egyhelyben rohanás, kosárra várás. 17.16. Egy félvak, szenilis és infantilis öregasszony kezéből kirántom a bevásárlókosarat, és futva eltűnök a polcok között az emberrengetegben. Cédulámon a bevásárolandók: hajszesz, spray, patkány-, egér-, csótány-, hangya-, méh-, döglégyirtó, kenyér, 10 dkg párizsi, fél liter tej, gyufa, cigaretta, — pironkodva — két óvszer. 17.30. A pénztár előtti sorban. 17.50. A kosárból — fizetés után — a táskámba rakom át a haj szeszt, a spray-t, a patkány-, egér-, csótány-, hangya-, döglégyirtót, a kenyeret, a 10 dkg párizsit, a fél liter tejet, a gyufát, a cigarettát, a világ legtermészetesebb mozdulatával a két óvszert. 17.55. Kirohanás a KÖZÉRT-ből. Berohanás a METRÖ-ba. 17.56. Lebegés a mozgólépcsőn. Bátran szembetekintek a bátor szembetekintőkkel. Ismerőst keresek közöttü/k, s ha találok, hangos szervusszal üdvözlöm és lényegtelent közlök vele, higgyék mások: fontos ember vagyok. Szőke elvált asszonyokat és szűzlányokat nézek. Hatalmas melleken matat a szemem, orrom Dior parfüm illata üti meg. 18.01. Elhagyom a fekete biztonsági sávot, biztonságos bejövetelt biztosítva a szerelvénynek. 18.02 Beszállok a heringek közé, izzadtságunkkal és dühünkkel sózzuk egymást. 18.13. Kilöknek az egyik ajtón. Üjra a mozgólépcsőn lebegek. Bátran szembetekintek a bátor szembetekintőkkel. Ismerőst keresek, s ha találok, hangos szervusszal üdvözlöm és lényegtelent közlök vele, higgyék mások: fontos ember vagyok. Szőke elvált asszonyokat és szűzlányokat nézek. Hatalmas melleken matat szemem, orrom Dior parfüm illata üti meg. 18.20. Az aluljáróban a legdrágább és legritkább virágokból veszek egy csokorra valót. 18.30. Az óra alatt várom J.-t, kedvesemet. 18.35. Nem jön. A virág csomagolópapírja átnedvesedik tenyeremtől. 18.40. Nem jön. A táskámat a földre teszem, és cigarettára gyújtok. 18.44. Végre föltűnik. Mérgelődést simítok arcomra. 18.45. J. köszön. Egy kis játék: elfordítom fejem ... 18.46. A játék sikere: bocsánatot kér. Érzem, fölényben vagyok. 18.47. J. idétlen kérdése: „Nekem hoztad?”, és vihogva a virágra mutat. Erőltetett szerelmes vigyorral nyújtom át a csokrot. Megcsókoljuk egymás arcát, majd elmerülünk ajkaink puha mozgásában — testközelben; testmeleg, testinger, test-öröm. 18.55. Szuszogás. Tanakodunk, hol töltsük az estét. 19.03. A közeli presszó felé tartunk (mint mindennap). 19.06. Beülünk. „Két sört és kétszer egy deci konyakot!” 19.07. A pincérlány hosszú combokkal és nikotinos ujjakkal el. J.: „Miért deci konyak? Én nem tudom meginni!” Én: „Tegnap is megittad!” s ennyiben maradunk. 19.10. J. érdeklődik, miként telt a napom. 19.11. Válaszolok: „Reggel 6.30-kor ébredtem. Szememből kiszedegettem az 499
