Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 5. szám - László Gyula: Korona-tanulmányok

Női szenteknek cáak egészen kivételes alkalmakkor, és csak a korai időkben jár az égi homloktincs. Például a ravennai San Apollinare Nuovo fenséges mártírnő menetén látjuk a szépen fésült ékkő-csatos homlokon a tincset. Még a római időkben Poppeia, Néró felesége visel egy tincset homloka közepén. E tallózó — s inkább csak emlékeztetőnek szolgáló felsoroláshoz hozzá kell tennem, hogy az emlékek javarészt a X—XIII. században sűrűsödnek. Több száznyd jegyzetem van, amelyik széles kört ölel fel Justinianusztól Bizánc elestéig s még tovább az orthodox világban. Szép és izgalmas téma lesz, egy eljövendő bizantinóiógusnak a homloktincsek rendjében tájékozódni. Mi ennél tovább nem mehetünk, mert hiszen célunk csupán Géza királyunk helyzetének megvilágítása. E kérdéseknek szinte summáját tanulmányozhatjuk a torceliói katedráliis korai XII. századi Utolsó ítéletet ábrázoló hatalmas mozaikján, amely korban sincsen távol corona graecánk-tól. Itt a mandor- lában trónoló Krisztuson, Keresztelő Jánoson, az arkangyalokon, az angyali kar tagjain, az utolsó ítélet trombitáját fúvó angyalokon találunk hármas homloktincseket, a többi égiekről hiányzik. Krisztus homlokán kétoldalra hajlanak a tincsek, a többieknél balra.

Tapasztalva és látva, hogy a homloktincs csak az égi hatalmaknak és földi képviselőiknek jár, először arra gondoltam, hogy ez sajátos hajviselet, fésülködési forma lenne. Mindenesetre két kiindulópontom volt: az egyik, hogy a tincseket a haj tömegéből választották ki, (ilyen például Géza királyunk homloktincse), a másik, hogy a haj tömege alól bújnak ki. Az előbbihez semmiféle nagyobb tudomány nem kell, talán csak a haj kenőcsökkel való merevítése, illatosítása, s hogy ez minden korban megvolt, nyilvánvaló. Ellenben felfigyeltem arra, hogy néhány ábrázoláson a koponya közepére egy vagy két sáv, azaz fonat fekszik rá s ennek végét alakították fecskefark-szerűen vagy másként tinccsé. Ez elvezetett egy fésülködési formához, amelynek feltétele a hosszúra növesztett haj. Ugyanis a tarkó feletti részt fonattá fonják és a koponya középvonalán előrehúzzák s ezt a többi haj két oldalról való feltornyosításával takarják. Ez esetben látszik a középen két felől türemlő hajtömeg választóvonala, a másik eset pedig az, hogy a tincsben végződő fonatot paróka takarja s az alól tapad rá a homlokra.

Ügy gondoltam, hogy itt valami sajátos ceremoniális hajviselet van, amely csak az égieknek és földi másuknak jár ki. Halványan élt bennem az emlékképe Castiglione László egyik, Társulaiunkbeli régi, az 50-es évek végén tartott előadásának, amely a hellénizmus korának széliében elterjedt Sarapis tiszteletével, kultuszával foglalkozott, és érvei a homloktincs körül csoportosulnak.

Dolgozatát elővettem, s megállapításait rávetítve a bizánci tapasztalataimra, egyszerre új értelmet, pontosabban szólva értelmet kapott az egész homloktincs kérdés, íme Castiglione néhány megállapítása: (Szépműv. Múz. Évkönyve, 1958. 17—39, 95— 108 o.).

(97) „A homlokfürtök a császárkorban annyira összeforrtak Sarapis lényével, hogy Septimius Severus, amikor uralmának theokratikus jellegét portréiban is kifejezésre akarta juttatni, ezt a többiek között azzal érte el, hogy képmásait Sarapishoz hasonlóvá téve, annak homlokba lógó fürtjeit vette kölcsön.”

(105). „A homlokba hulló hajfürtök általánosan elfogadott canonikus magyarázata mellett feltehető egy másik, eddig még nem említett magyarázat is, amelynek részletesebb kifejtésére ezen a helyen nem tudunk kitérni. A csapzottan homlokba hulló haj a hellenisztikus, de különösen a római császárkori művészetben a vízi istenségek jellemző attribútuma. Lehetséges, hogy Sarapis is innen kapta ezt a vonását a II. század elején...”

(105). „A római Sarapis képében az önmagában nyugvó, a túlvilág misztériumát megtestesítő istenfogalom jut kifejezésre, helyt adva annak a széles körben uralkodó felfogásnak, amely Sarapisban elsősorban a megváltó istent látta.”

(105}. „... a II. és III. század volt a Sarapis kultusz virágkora. Ekkor vált Sarapis a birodalom egyik legismertebb és legszélesebb körben tisztelt pantheisztikus istenségévé, kozmokrátorrá ... ekkor vált Sarapis a császárok kegyeltjévé, akik, kü476