Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - László Gyula: Korona-tanulmányok
LÁSZLÓ GYULA Korona-tanulmányok Amióta a magyar koronázási jelvények ismét köztünk vannak, az érdeklődés megnőtt irányukban. Hírek kelnek lábra, cáfolatok válaszolnak reájuk, kétségek merülnek fel, s újabb megfigyelések látnak napvilágot. E két rövid, vázlatszerű tanulmány írója tagja a Korona Bizottságnak, s így többször közvetlen közelről tanulmányozhatta nemzeti ereklyéinket. A szerző feladata mind a Bizottságban, mind- pedig az ősszel összehívott nemzetközi értekezleten elsősorban a jogar tanulmányozása volt, de természetesen a többi kegytárgyakkal kapcsolatban is támadtak mondanivalói, új megfigyelései. A korona körüli írások alapja mondva-mondatlan Deér József monumentális könyve (Die heilige Krone Ungarns. Wien, 1966), még akkor is, ha néhány szerző néhány tételével vitába száll: újat alig hoztak az utóbbi időben e nagyszerű könyvhöz. Az alábbiakban két megfigyelésemet közlöm a Koronával kapcsolatban, legjobb tudásom szerint hasonló megállapításokra még senki sem jutott. Mégis ezt a közleményt vázlatnak tekintem, mert részletes kidolgozásuk irdatlan időt vett volna igénybe, s olyan területen — bizantinologia, — amelynek eddig inkább csak szemlélője voltam, semmint kutatója. Tanulmányomhoz csak néhány kirajzolt részlet és elképzelés rajzát mellékelem. A Korona teljes, színes felvételeire utalok, amelyek Szelényi Károly nagyszerű munkái, ezek ismétlése felesleges lett volna. A felvételeket Kovács-Lovag, „A magyar koronázási jelvények” (Corvina, 1980) című könyvében tanulmányozhatjuk. A két vázlat közül az első Géza királyunknak a Koronán lévő arcképével foglalkozik, á másik pedig a palástra varrt gyöngydíszes „gallérral”, amelyről azt a megállapítást teszi, hogy az is korona volt, mindennapos, házi korona és feltétlenül csak a királyi család tagjai hordhatták, talán éppen a királynék. Röviden bemutatom e két ^érdesről tett megfigyeléseimet. I. Géza királyunk képe a görög koronán. — vázlat — Ez a szöveg, jelentéktelen eltéréseket nem tekintve, azonos annak a felolvasásnak szövegével, amelyet 1978. XI. 24-én a Régészeti és Művészettörténeti Társulatban mutattam be. Elöljáróban még magyarázattal tartozom azért, hogy miért nem szakfolyóiratban tettem közzé ezt a tanulmányt? Egyszerűen azért, mert a szakfolyóiratok „átfutási ideje” néna egy-két év, néha még több, én pedig szerettem volna, ha megállapításaim minél előbb szakemberek és a nagyközönség elé kerülnek, hogy megvitatásuk megszilárdítsa ismereteinket. Talán sehol, egyetlen államban sem határozta meg annyira a részleteket az egész, mint Bizáncban. Szinte lehetetlen bármit vizsgáim anélkül, hogy helyét a földi szent értékrendben ne tudnák, mert minden ebben az értékrendben alakult, ezt tükrözi, ebben nyeri el értelmét. Ezt nagyon komolyan kell vennünk. Mint ahogyan 467
