Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - Száraz György: A tábornok XIV. (életrajzi esszé)
a békésnek látszó felszín alatt, egyes hatalmasságok nyilatkozatainak eleven cáfolataként világháborúval fenyegető fegyverkezési verseny kezdődött...” A sorok mögül mintha egy „negyedik Pálffy” vonásai bontakoznának, nagyon elmosódottan: hasonlít is, nem is a kicsit gyermeteg rajzolatú elsőre, csöppet sem a vádirat sunyi gonosztevőjére és alig-alig az 56-os nekrológ „ludovi- kás szocialistájára”. Pálffy nem „csodalény” többé, s a cikkíró csöppet sem tehet róla, hogy a szűkös adatanyag birtokában logikával — időnként sztereotípiákkal — kényszerül.kitölteni a hézagokat; tulajdonképpen „fantomképet” rajzol, ha egy-egy vonás rossz helyre kerül, nem tehet róla. A logika csak egyet bicsaklik, de akkor elég nagyot: Pálffynak nem kellett 1936-ig várni, hogy felfedezze azt, amit akkortájt minden újságolvasó ember tudott: hogy régen folyik a fegyverkezési verseny; a felfedezés az volt, hogy a háború, amelyre nyilvánvalóan maga is készült attól a pillanattól, amikor magára öltötte az egyenruhát — nem lesz igazságos, nem lesz üdvöt hozó sem hazájának, sem a világnak. Mégis: ez a „negyedik Pálffy” — már kezd hasonlítani az igazira, a cikk pedig — elnagyoltságában is — jelzi a korszakváltást, a reálisabb, tisztább szemléletet. De azért ne örüljünk korán, nézzünk egy másik cikket: „... a Ludovika Akadémia negyedéves növendékeként — tisztjelölteknél szokatlanul — a falukutató irodalommal is megismerkett és ez keltette fel társadalmi érdeklődését... Parancsnokai ezért ferde szemmel néztek rá, de kiemelkedő képessége és katonai tudása olyan feltűnő, hogy 1936-ban, mint kiváló tüzérhadnagyot egyéves olasz tanulmányútra küldték, majd felvették a.. . Hadi Akadémiára. Ebben az időben már baloldali értelmiségiekkel is kapcsolatba került, és elmélyedt a politikai irodalom tanulmányozásába...” Falukutató irodalom? Bizony, ez az 1956-os nekrológ „csodalénye”. A „hézagpótló logika” azért itt is működik: hülye parancsnokai — noha „ferde szemmel” nézik — olyannyira meghatódnak a megbízhatatlan főhadnagy — és nem hadnagy! — ellenük is fordítható tudásától és képességeitől, hogy habozás nélkül elküldik a legmagasabb katonai képzettséget nyújtó vezérkari iskolára. Egyébként a falukutató irodalom — beszéltem már erről — egyáltalán nem feltételezte a baloldaliságot: Szálasi is olvasta, s ösztönzést merített belőle kissé sajátos „társadalmi érdeklődése” számára. Pálffy viszont — láthattuk — ludo- vikás korában még csöppet sem érdeklődik... A cikkekben általában sok a tárgyi tévedés, ennek oka az adatok szűkössége, s az ebből következő ilyen-amolyan rossz értelmezés. Az iménti cikkben Pálffy előbb Olaszországba megy, majd felveszik a Hadi Akadémiára. Egy másik cikk írója szerint elvégzi a Hadi Akadémiát, majd egy tiszti csoporttal Olaszországba küldik, hazatérése után pedig elkezdi tanulmányait a vezérkari iskolán. Mi sem természetesebb, hogy egy harmadik szerző szerint előbb elvégzi a Hadi Akadémiát, majd Olaszországba megy, ahol „nem annyira a katonai ismeretek, mint a fasizmus természete, embertelensége” foglalkoztatja. Egyetlen cikkíró fogalmaz pontosan — igaz, történész, megfelelő szakismeretek birtokában: „...három évi csapatszolgálat után jó minősítéssel pályázhatott a Hadi Akadémiára. A nehéz felvételi vizsga sikeres letétele után, 1936-ban egy évre Olaszországba, Turinba küldték. .. 1937—1939 között a Hadi Akadémia hallgatója...” Igen, ez a valóság: nincsenek gyanakvó, ám elbűvölt elöljárók, nincs tiszti csoport. Kemény munkával kiérdemelt jó minősítés van, és izzasztó felvételi vizsga; Olaszországba pedig bizony a katonai ismeretek kedvéért megy; más 439
