Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 1. szám - Kompország katonái. Simonffy András kollázsregényéről beszélget Béládi Miklós, Cseres Tibor, Erényi Tibor, Juhász Gyula és a szerző
Kompország katonái* SIMONFFY ANDRÁS KOLLÁZSREGÉNYÉRÖL BESZÉLGET BÉLÁDI MIKLÓS, CSERES TIBOR, ERÉNYI TIBOR, JUHÁSZ GYULA ÉS A SZERZŐ BÉLÁDI MIKLÓS: A II. világiháború kimerítíhetetlen anyagot kínál mind a történettudomány mind az irodalom számára. Utóbbinál maradva, elég arra emlékeznünk, hogy nemrégen jelent meg Cseres Tibor Parázna-szobrok című regénye, és ezen a könyvhéten lát napvilágot új kiadásban Örkény István Lágerek népe dmű könyve, amelynek témája szintén a világháború, a hadifogoly- élet és a frontot megjárt katonák arcképe közelről. Nagy öröm, hogy most arról számolhatunk be: született erről a témáról egy új regény, a Kompország katonái, szerzője Simonfíy András. Azért kell ezt örömmel nyugtáznunk, mert a mai irodalomnak az a nemzedéke szólal meg nevében a történelemmel szembesülve, amelyről sokáig úgy gondoltuk, hogy ez a tematika nemigen, vagy nem eléggé érdekli. Simonfíy András volt a 60-as évek elején az akkori „fiatal irodalom” egyik reprezentatív képviselője. Első novellás kötetének cimét, Lázadás reggelig, sokáig emlegették, úgyis mint jelképes címet. Hogy ennek a nemzedéknek az útja milyen kanyarulatokat vett az évek során, erre most nem térhetünk ki. Simonffynál maradva, úgy látszik, neki „bejött” ez a téma, nem eléggé termékeny évek után rátalált arra a témára, melyet teljesen a sajátjává tudott avatni, s ezen a réven elnyerheti a legszélesebb olvasói figyelmet is. A Kompország a legjobbkor jelent meg: a történelem iránt nő az indokolt érdeklődés, s különösen a világháború, az 1945-ös történelmi forduló rejt magában annyi feltárásra érdemes anyagot, hogy nem lelhet eleget írni róla. Si- monffy többekkel szemben nagy előnnyel indult, olyan ismeretek birtokába jutott édesapja révén, amilyenekkel rajta kívül kevesen állhatták volna elő. Nem élt vissza a helyzetével, nem a könnyebbik végén fogta meg a dolgot: a családi emlékek arra serkentették, hogy további kutatásokat végezzen. Szívós munkáját siker koronázta: a Kompország kiváló regény lett, s azoknak is meglepetés, akik bíztak Simonfíy tehetségében. A Kompország katonáival kapcsolatban teljesen jogos föltenni azt a kérdést, hogy az irodalom milyen módon nyúlhat hozzá a történelem kérdéseihez. Kérdezhetjük, nem veszi át néha az irodalom a történettudomány illetékességi feladatkörét, amikor a történelemnek egy meghatározott időszakát, különösképpen ha olyan eszközökkel ábrázolja, mint Simonfíy teszi ebben a művében, „kisajátítja” a maga számára? A kérdésre, úgy gondolom, azt lehet válaszolni, amit Goethe mondott, hogy mind az irodalmat, mind pedig a történelem- tudományt a maga pálmája illeti meg. Vagyis mindegyik végezheti a maga dolgát — a saját eszközeivel. A történelem éppen úgy, mint a mai élet, megközelíthető különböző oldalról, és ebben az irodalom éppen úgy illetékes, mint a publicisztika, a történettudomány, mint a szociológia. Ennyit el kellett mondani bevezetőül, hogy a félreértést eloszlassuk, miszerint itt olyan munkával állunk szemben, amelyet minden ízében a történelemtudós tekintetével lehet csak mérlegelni. Ez a mű elsősorban irodalmi alkotás. Alcímében az szerepel, hogy történelmi kollázsregény. Ezt a kifejezést nem találtam sehol, Simonfíy újítása, de nagyon találónak gondolom, tökéletesen megfelel annak a szándéknak és kivitelezésnek, melyet a regényében megvalósít. Nagy általánosságban szólva ez a mű az írói alakításnak, Simonfíy személyes írói alakításának, különböző visszaemlékezések kollázs-szerű bevágásának és a történeti forrás-kutatásnak sajátos ötvözete. Tehát ha rétegekre bontanánk a művet, akkor körülbelül ezt a három réteget különböztethetnénk meg: az írói személyességet, a • A Kossuth Klubban 1981. május 25-én elhangzott beszélgetés rövidített változatát szeptember 8-án sugározta a Magyar Rádió 3. műsora. Felelős szerkesztő: Dorogi Zsigmond. 31
