Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 4. szám - László Gyula: Ötven rajz a honfoglaló magyarokról (tanulmány)

Nos, ez szolgált alapul a rajznak. A fiatal anya kontyolt hajával hímzett párnának dől, mellette segítője a bábaasszony, a tűz ég a jurta közepén, az apa összetett kézzel, mereven ül s ünnepélyesen hallgat. Az asszony előtt melegvíz s az ajtó világos négyszögében megjelennek az aprósággal a rokonok. Valahogy így zajlottak le a veszélyben lévő gyermekek nevének ünnepélyei, még Bornemissza Péter is ír efféle szertartástól az Ördögi kísértésekben. Ez a példa legalább annyira nyelvészeti, mint néprajzi, mégis a „Födémes” szavunk néprajzával kapcsolatban kitérek a Méhészetre. Bátky Zsigmond állapította meg, hogy ez a helynév méhészfalvakat jelöl, ahol is a vadméhek odúja fölé — hogy esőtől óvják — födémet szereltek, aztán a méhe- ket kifüstölték és a mézet így rabolták el. Ezt a jelenetet rajzoltam meg s benne a fára mászó legény viselete a képzelet játéka, annyit tudunk csak, hogy fonás-szövésük magas fokon állott. Itt a későbbi gatyás viseletben ábrázolom a fiatalembert és alulról füst száll az odú elé.

377