Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 4. szám - László Gyula: Ötven rajz a honfoglaló magyarokról (tanulmány)

Lépjünk egy lépéssel tovább, s vegyük szemügyre a leányrablás jelenetét. A színlelt leányrablás az esküvői szertartás fontos mozzanata volt, és Szent István törvénye is szól arról, hogyha valaki a menyasszonyt „szülei beleegyezése nélkül...” rabolja el. A leányrablás nyomán fergeteges lóverseny kerekedett, amelyben a násznép férfiai — köztük talán a kikosarazottak is! — üldözni kezdték a szökevényeket, s bizony nemritkán verekedésbe torkollott a szertartás. Itt a vágtató lovon az elrabolt menyasz- szony gyengéden búvik elrablója keblére, nyilván megegyeztek ők s talán a szülők is ebben a játékban. Amikor a könyvet írtam (A honfoglaló magyar népről), az esküvői szertartásról érdekes tudósításokat kaptam szüleimtől, akik elmondták, hogy még az Űrasztala előtt, a templomban is folyt az alku, a hercehurca. Más helyen meg a legények farkast lőttek, s annak bőrét, húsát ásták el a templomba vezető híd alatt, s a lovak az istennek sem voltak hajlandók rámenni a hídra. Alig győztem válogatni a gazdag néprajzi anyagban, végül az elrablás és üldözés jeleneténél kötöttem ki. A fegyverzet, lószerszám itt is hiteles,

374