Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 4. szám - Hegedüs István: Múlató könyvetske (Verses életrajz, befejező rész)

Megkaptuk és tsaptuk, fogházra vitettem, kínozták eleget, vasra is tétettem,

De egy kraj tzárt soha elől ő nem adott,

Noha két pinteken száz virgákat kapott. Sajnálom is, nem is, mostan jut eszemben, hibát tselekedtem akkor a szívemben.

Holott ő kenyerét tsak avval kereste, nem is való másra, gyehennára teste. Felváltottak bennünk első octoberben,

Ezer és a nyoltzszáz tizen egyedikben,

Azután a jövő másik esztendőre

Strása mesterségben léptettek előre.

Kaptam egy kapitányt, mérgesb a kígyónál,

Néha pedig jobb volt világon a jónál. ALBERICI neve, olasz nemzetségből, talám ki is vagyon törülve az égből.

Sok tsúfos neveket kell tőle hallani,

kemény a törvényünk, ki kell azt állani,

Hogy más regimentből, erőszakkal jöttem, mely által magamnak fölötte kárt tettem. Jóllehet rnár ott is sokat tzinkoskodtam, Mindenféleképpen nagyon okoskodtam,

Mégis az Urakkal a tseiesznyét ettem,

Amelynek a magját a szememből szedtem.

Ügy van itt életem, mintha én szökevény,

Az akasztófáról volnék szegény legény. Legkisebb történik az én századomnál,

Nem bűnös más senki, tsupán én magamnál. No de patvar vigye, hallgatok már arról,

Legyen a beszédem már éltem sorsáról.

Tovább úgy is talám ezen beszédemről folytatást tehetek most múlt életemről.

Nem sokára osztán tizenötödikben,

Június holnapnak éppen közepében, Publikáltak nekünk háborút muszkával, nem sokára öszveüssünk táborával.

Az emlétett napon által is költöztünk,

Más lengyel országba újra is öltöztünk. Tizenhatodiktól kezdtük a háborút,

Hordozzuk azolta az idegen sarut.

Azon naptól fogva jó fizetés vagyon,

De a kiadásra szükség vagyon nagyon,

Mivel az Országtól messzire távoztunk, és azolta mindég szörnyen hadakoztunk.

Idegen országban mivelhogy mi voltunk,

Tehát hópénzünkre éppen nem szorultunk. Amit kaphattunk, elvittük a néptől,

Ügy voltunk mint rablók, nem féltünk senkitől. Nem volt mielőttünk szegény, sem Uraság, Megfosztottuk őket, maradt tsak kodusság.

350