Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 4. szám - Hegedüs István: Múlató könyvetske (Verses életrajz, befejező rész)

Regimentnél néztek, olvasták levelem,

Kedvem vagyon oda, szívemből szerelem.

Azért megbötsültek és mindjárt küldettek,

Hatvan emberekkel Lembergbe bétettek,

Harmincz egész napig Lemberg városában laktam, benne lévő lovaskaszámyában.

Mi esett itt rajtam, gondolt el barátom, kívánságod vagyon tudni, azt jól látom.

Vasárnap volt e nap, mikor béérkeztünk, egész parádéval városba szerkéztünk.

Illy napon pediglen minden fogadóban Musika tartatik, az ördög adóban.

Mendenütt forgodtam én is mint Cavallier, tartottam magamat mint kőmíves Pallier.

Nyáron elég vagyon, télen semmi sintsen, katonának is ma vagyon, holnap nintsen.

Imitt-amott jártam, s jó pálinkát ittam,

mely miatt zsidókat néhányszor megszidtam.

A többi közt egyszer 'értem egy kortsmába, Gondoltam jutottam tündérek házába.

Megtsendült a fülem, a szép muzsika szólt,

Azon kévül pedig Dáma szebbné 1-szebb volt.

Leütöttem én itt minden sátorfámat,

Széllyel tekintettem, eltátottam számat,

Alighogy leültem, már is egy szép személy mellém Ihúzta magát, az átkozott veszély.

Tsakhamar egymással barátságba estünk,

A támcz, hogy múljék el, éppen arra lestünk.

Osztán egy szép lengyelt vele tüstént jártam, Szerentsét magamra az által úgy vártam.

Oltsó volt a vásár, könnyen megalkudtam,

Velem a hálásra eljön, azt jól tudtam.

Mintegy éjifél tájban haza elvezettem,

Ott komor kegyelmét ingre vetkeztettem.

Én is, mint Cavallier, pénzemet asztalra, ruhámat aggattam körös-körül falra.

Ittas voltam, igaz, azt nem tagadhatom,

hogy feküdt mellettem, máig sem tudhatom,

Mert mindjárt álomnak adtam én magamat,

Ö, gondolom, soriban nézte jószágomat.

Egy kendőmbe pakolt száz harmintz forintot, míg én jól aludtam, addig eliillantott.

Ám, látod, Lembergben velem ez így esett,

A szép dáma engem úgyannyira lesett.

Regvei hogy felkeltem, alig emlékeztem,

Dámán is volt talán, az asztalra néztem.

Hát már pénzem nem volt. Kendőm is elvitte, útját szerentsésen tőlem tovább tette.

Uitána küldöttem más illyen egy fajtát, hogyha lehetséges, fogja meg a szajhát.

349