Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 4. szám - Hegedüs István: Múlató könyvetske (Verses életrajz, befejező rész)

Felkél, mosdik mindjárt, egész feje készen, törölközés után tsak öltözés lészen.

Ezelőtt pediglen egy órát hajával

múlatott, még többet, mint a ruhájával.

Okos ember volt az, ki ezt kigondolta, hadi népre nézve igen jól fontolta.

Azt ds mondják néha, rövid haj, hosszú ész, és a rövid hajat nem fogja török kéz.

Megnyírtek hát bennünk Lengyel országában, Ahonnét elmentünk áldott. Slésiában.

Oh, méltó dicsérni e derék országot,

ebben találtam meg földi boldogságot.

JOHÁNESBERG város vala itt lakásom, egy öreg asszonynál vala a szállásom.

Ennem-innom elég volt szép uriásan,

Vigyáztam magamra, asszony bút ne lásson.

Tsinosgattam magam, mint tsak kitelhetett, Mivel egy unoka leány ott neveltetett.

Ki is, mint a nádszál, egyenes termetű,

Min a kinyílt rózsa, ollyan tekintetű.

Két fekete szeme, mint az érett kökény,

Domború kis hasa, mint a fonyott gyékén.

A természet rajta különös munkáját ékessen nevelte, Mosolgó kis száját.

A hamis Cupidót gyönyörű mellében hordozta nyilával, szerelmes szívében.

Mellemnek szegezte a drága kints tőrét, hogy avval megsértse Szívemnek a bőrét.

Félni és rettegni szoktunk a fegyvertől,

most meg nem ijedtem illy nyilas embertől.

Ki is félne illyen halász hálójától,

hogy megfogattassék világ szép leányától.

Eleintén egyéb nem volt, tsak Compliment, Adjó leben Szi wol, ha előttem kiment.

Sön vilkomen, midőn elől találkoztunk, lassanként így tehát öszvebarátkoztunk.

A többi közt egykor a vörös nadrágot felette dítsérte, a magyar ruhákat.

Én ismét a német hosszú viganókat,

Szerettem, kedveltem a benne valókat.

Hogy ezt észre vette, magához szorított, egymás szerelésre ő felbátorított.

Mert ennek előtte tartottam felőle,

Posta mester leánya volt, szégyelltem tőle.

Olly nagy nemzetségből talám katonához Nem adja hirtelen magát, illy gatyához.

A Komisz ruhának nem hittem olly bötsi légyen, s érdekelje kisasszonynak csöcsi.

Szeretőm több is volt, de illyen nem lészen, ki velem annyi jót, mint Theresi tészen.