Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 4. szám - Hegedüs István: Múlató könyvetske (Verses életrajz, befejező rész)

Főtől fogva talpig gyönyörű ruhákat

Vásárolt, maga varrt ingeket, gatyákat.

A fejér ruhámot ő maga mosatta,

hetenkint a tisztát kétszer reám adta.

Az édes Anyjához sokszor elhivatott,

Ahol csukoládét és kávét itatott.

Posta mester Atyja, magyarul jól tudott, ha engem nem látott már is szomorkodott.

Tsak nem minden estve együtt beszélgettünk,

Mint jó Atyafiak, szintúgy tselekedtünk.

Az öregek előtt még is szerelmünket ki nem jelentettük, közösült igyünket.

Hanem utoljára már észre vehették,

egymást ha tsókoltuk, abból jól vélhették.

Meg kellett előttek igazán vallanom,

Hogy Thresit szeretem, szentül megmondanom.

A Leány a nyakamba esett, sírva fakadt,

Félhoitan, ájulva az ölemben maradt.

Mikor magához jött, azt mondja kedvesen,

Még könnyezve szeme látzott szép nedvesen:

Mái naptól fogva engemet el ne hagyj,

Édes szüleim is mondják, már enyim vagy.

Ezen egypár szóra megtsendült a fülem,

boldogabb ember most nintsen is kévülem.

Szabad volt ezután a Leánnyal sétálni,

A Komédiában és bálban járkálni,

Étzakánként haza az öreg anyjához magam vezetgettem, ő háló társához.

Mivel magok háltak egy magányos házban, amely bé volt húzva öregesen, gyászban.

Sajnálom, hogy meg is kelletett gyászolni, melyről talán nekem nem is lillyik szólni,

Elég legyen tehát, hogy sokszor étzaka Vezettette magát haza a Theresika.

Lámoát pedig mindég nem lehetett kapni,

Setéiben az illy pár félre szokott tsapni.

Vénusz gonosz tüze meggyulladott köztünk, Mellynél jó vatsorát a számára főztünk.

Oh, szép esmeretség, de hamar elmúla,

Mivel Regimentünk ismét kiindula,

A magyar országnak tótos faluira,

Nyitna Vármegyének szegény határára.

KOVÁTSINAK hívták, a GARAN mentiben Ezen falu épült éppen víz szélében.

Egy holnapig ott volt egyhelyes quártélyom, ahol majd elértem az utolsó tzílom.

Nyáron volt az idő nyoltzszáz nyoltzadikban, Július holnapban, húszon harmadikban.

Regvei nyoltz órakor egy levelet nyertem, mihelyt a kezemhez kaptam, fel is törtem.

341