Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 4. szám - Hegedüs István: Múlató könyvetske (Verses életrajz, befejező rész)

Ne menj a kortsmába, ne menj muzsikához,

Ne kössed magadat soha katonához,

Mert felbíztat, megtsal hamis beszédjével, Megtapogat szépen a furtsa kezével,

Kinevet, továbbáll, ha nagy hasad lészen,

nem kellesz már neki, várhadd ötét készen. Ebből hát láthatni, hogy már lengyel ország megváltozik, s utóbb lészen magyar ország, Mert sok magyar gyermek született világra, maradtak anyjokkal szegény árvaságra. Megházasítottam az én Aggos leányom,

jó szerentsét kapott, mellyet nem is bánom, így töltöttem soká drága Ifjúságom,

dínom-dánom vala tsupán az aggságom.

Ezer nyoltzszázötben tsakugyan megváltam, hogy elhagytam őket, azt meg is háláltam.

A Frantia ismét háborút indított,

rnelly által bennünket eleibe hódított.

De nem soká tartott, mert megcsalt bennünket, Pénzzel, hamissággal megverte népünket. Hamar békesség lett, ismét Lengyelekhez kellett quártélyozni, korhely személyekhez. KRAKÓ tájékára széllyel bészálottunk,

A nagy marsok miatt keveset nyugodtunk. Ekkor vagdalták el béfonyt hajainkat, elvesztettük végre ékes tzapjainkat.

Oh, melly szomorúság lett katonák között, ' Gondoltuk, felsége tsúfot rajtunk űzött.

Mert kurvának szokták a haját lenyími,

‘haja szépsígiért méltó tehát sírni.

Sok katona magát ezért pártulásra

adta, az életet szörnyű nagy kínzásra.

Útóbb, mivel látták, meg kell annak lenni, ellene semmi mód lehetetlen tenni,

El hagyta vagdalni a muszáj kedvéből, Szánta-bánta ugyan, de tsak a szívéből.

Nem merte mutatni a kedvetlenségét, mert a káplár botja legyezte a seggét.

Fél esztendő múlva már senki sem bánta,

Egyik a másiknak szemére sem hánta,

Hogy tsúnya Czap nélkül avagy nyirett kurva, az illyetén beszéd már most otsmány s durva. Aki Európában fő személy lakozik,

keresztén módjára mással barátkozik, Módinak azt tartja, haját lenyireti,

Dámák is örülnek, ha úgy viselheti.

Nem ékes már semmit bépudérozott haj,

Mely a katonának volt ez igen nagy baj.

Nem kell már most füsü, haj por és pomádé,

Lélek kurva anyának a szörnyű parádé.

339