Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 4. szám - Hegedüs István: Múlató könyvetske (Verses életrajz, befejező rész)

Tántzra alkalmas volt, pálinkát szerette,

A katonát érte tsakhogy meg nem ette.

E gonosz italból midőn jól beszedett,

Másnap azt sem tudta, mit ő tselekedett.

Katona ilyenkor, tudni való dolog,

Hol nem is kellene, ottan is sompolog.

Láttam pajtásaim miképpen múlatnak,

Vénus szerelmére ujjal mutogatnak.

Bennem is a pálinka a vért megzavarta, társomnak, a szűznek, az orrát tsavarta.

Mink is, mint többi, úgy jártuk a tántzot, Széllyebb eresztettem sűrű gatyaráncot.

A nadrágom szijja ketté elszakadott,

tsak azt vettem észbe, szoknya közt akadott.

TsudáLatos eset hamar megbotlani,

illyen dolgot szüzek között meghallani.

Szüzeknek mondani lehet is ezeket,

mert nem fogta hóhér ártatlan kezeket.

Mely nagy vigasság volt, ki gondolhatja, mert a seregnek volt hozzá indulatja.

A BACHUS Istennek itt volt szolgálatja,

Vénus jelen vala, véle a magzatja.

Áldozatot tettünk ekkor az ördögnek,

Szolgáltunk a testnek, a Rothagó dögnek.

Kérdezzed meg tőlem, mi került belőle, hírül adom tehát, tudhassál felőle.

A vigasság után mindég szomorúság következik, néha egy kis nyomorúság.

Majd megkörnyékezett engem a betegség,

Az erszényem pedig lenyomta a szükség.

De bezzeg továbbra mi rossz hírt hallottam, mikor szűz leányoknak hasát nyőni láttam.

Ketten-hárman öszvegyűltek egy rakásra,

Sírva panaszkodtak, vallottak egymásra.

Hozzájuk hívattak egykor, egy estvére, ahol férjnél lakott Lányunknak testvére.

Körülfogtak engem gyönyörű Apátzák, akikből is lettek nem soká Anyátzák.

Szoros volt itt nékem házban vélek lenni, bétsukták az ajtót, nem lehetett menni.

Izzagtam, melyeg volt, mosták a fejemet, ráng'ották hajamat, verték a mellyemet.

Még szólni sem mertem, úgy megijesztettek, de mivel ellenem rosszul beszéltettek,

Észrejöttem én is, hogy katona vagyok,

Noha a tett dolgok nálom igen nagyok,

Mégis bátorkodtam vélek perben szállni, elő ttok keményen kezdettem megállni.

Megmondtam nekiek, ezt ország módinak köszönjék, a lengyel pálinka Bordinak.

338