Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 4. szám - Hegedüs István: Múlató könyvetske (Verses életrajz, befejező rész)

Hírül hozta nekem ezt egy olasz legény, Segítségre menjek, rimánkodott szegény, Hogy nem sokan vágynak, mind lóról leszálltak, A többi frantzoktól messzire elváltak. Nagy örömmel vettük ezen jó hír-hallást, fogadtuk, megadjuk majd nekik a rablást. Tüstént ott termettünk az udvar kapuján, Egypár lövést tettünk a szolba ajtaján. Pardont kiáltottak a háziban a frantzok, Reszketett előttünk rongyos gatyarántzok. Frissen bántunk velek, mert kevesen voltunk, fegyverek elszedvén, vélek elpakoltunk. Mikor közel voltunk a magunk népéhez, elvezettük őket egy erdő széléhez, Jól megvisiitáltuk minden zsebjedket, megüresétettük az erszényeiket. Sok aranyt, ezüstöt, kaptunk nálok, órát, felosztottuk köztünk a lovak árát. Skadronyfhoz rukkoltam a két fogottammal, bötsületet nyertem a katonáimmal. E volt a világon egy szerentsés napom, Az Isten angyala volt ekkor Istápom. Mert három szeren tse egyszerre rám fordult, Életem megmaradt, arany, ezüst tsordult, Ez nap felemeltek a fő káplárságra, Szert tettem kétifeiől a szép uraságra. Mely könnyen megkaptam, olly könnyen vesztettem, a sok drága kintset kártyán elvesztettem. A Káplárságom is kitsinbe el nem múlt, az Uraság rólam majd egészlen lehullt. Mert Sírása mesterünk, első a Skadronnál, ki volt igen kurvás ennél a századnál, Olasz Dámát tartott magánál titokban, ki miatt szenvedett, került sok szitokban. Miivel írtam nála, tudtam én felölle, hogy a Dáma mégsem takarod mellőle. Kemény parantsolat vol eránta adva, Aki föl nem adja, büntetésre szabva. E, ki tsapni valót felette szerette, Mint az oláh a szart tsókolta, majd ette. Szép is volt a ringyó, tudta tsalogatni, Párját olaszok közt kellett válogatni. Tsaltfa 'beszédjével szökésre késztette, egy étzaka vele meg is tselekedte. Katonástól együtt ketten desertáltak, Bordinon városban francokhoz béálltak. A Dámát az úton elérték, megfogták, Ettől szórul-szóra mindent jól kitudták. Megmondta a kurva, hogy tudtam felőle, Az Isten vegye ed kegyelmét előle, 335

Next

/
Thumbnails
Contents