Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - Hegedüs István: Múlató könyvetske (Verses életrajz, befejező rész)
Meg nyirtik kegyelmét, útra botsátották, Gyalázatos módra faluiból kitsapták. Engemet pediglen árestomba tettek, Márnap a Profuszhoz vason elvezettek. Egynéhány nap múlva a törvénybe hívtak, kilencz holnapokra ott ledegradáltak. Közembernek tettek ismét Skadronyomhoz, Visszamentem megint jó kapitányomhoz. Hogy a két látóját szedné ki a holló, A kényes tarkóját messe el az olló, Huszonnyoltz nap a közlegénységem, el nem tagadhatom szerentsétlenségem. Ismét visszakaptam a káplárságomat, Megmondták: jöbbítsam életem, sorsomat. Éppen e holnapban a békesség meglett, A Lengyel országba marsírozni kellett. Az elszökött Strása mester ide vissza jött, az Ispotályban a medecint issza. Egy holnapig sem élt, mert a tetűk ették, minden testét néki szörnyűiképp ellepték. Ki alkarja tudni, Laksánszky volt neve, okos, tudományos, teli vala feje. De a nagy kényesség és felfuvalkodás megverte tsúnyávul, a nagy káromkodás. Halála óráján magához hívatott, Sírva fakadt szegény mihelyest meglátott. Példát vegyek tőle, Dámát ne szeressem, A Tsászár kenyerét igazán keressem . Soha elszökésre a fejem ne vessem, Az Isten és ember átkába ne essem. Nem tudtam ránézni a sok féreg miatt, Ügy halt meg a tetűk mardozási alatt, Megveri az Isten ki az esküvését megszegi, s foltatja rosszban az élését. Itt Lengyel országban én jót nem tanultam, Sőt inkább egy rosszra igen fölindultam. A PÁLINKA ital ez a gonosz lélek, mellyel, mint a vízzel, már most tsak úgy élek. Ez vezetett engem minden gonoszságra, tanított sokféle hitvány gyarlóságra. Hidd el, kedves ötsém, jobb százszor Julinka okos értelyemmel, mint részeg pálinka. Mert erős italtól, ha megrészegedel, Se Isten, se ember nem lészen segéddel. Mint a Barom leszel minden okosságtól megfosztva, mennyei s Földi boldogságtól. Letaszít ez ital jól állt inaidról, lehúzza jó ruhát a te vállaidról, Zavarodást indét pálinka a vérben, a fajtalanságra vezeti izében. 336
