Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 4. szám - Száraz György: A tábornok XIII. (életrajzi esszé)

Jugoszláviával, akár Romániával konfliktusba keveredünk, egy óra alatt ösz- szebombázhatják fővárosunkat. .. Erre Mussolini hozzátette, hogy Magyarország helyzete olyan, mint Piemonté volt: egyszerre nem intézheti el összes függő kérdéseit, hanem az elintézésnek bizonyos sorrendjét kell hogy megállapítsa, és... sorrendben első a cseh kérdés elintézése. Erre azt feleltem, hogy ez így van, de ennek az előfeltétele az, hogy a három kisantant állam közül, ha a cseh kérdést el akarom intézni, a másodikkal megegyezésem legyen, és az a kisantantból úgyszólván kilépett legyen, a harmadik pedig más irányban legyen lekötve...” Az Anschluss kérdésével kapcsolatban Bethlen kijelenti, hogy „bár mindig könnyebb és kényelmesebb egy kis állam szomszédja lenni, mint a hatalmas Németországé”, de tudomásul kell venni, hogy Ausztria bekebelezése „akár akarjuk, akár nem, meglesz, és ezért Magyarország nem tesz és nem is tehet ellene semmit”. Mussolini maga is úgy számol az Anschlussal, mint előbb- utóbb bekövetkező ténnyel, de kitér a további tapogatózások elől. „Benyomásom azonban az” — teszi hozzá Bethlen — „hogy egész ingyen nem fog Ausztria csatlakozásához hozzájárulni.” Májusban pedig így összegez az Egységespárt értekezletén: „A mi érdekünk erős Olaszország a középtengeren, Olaszország érdeke: erős magyar nemzet a Duna völgyében.” A képviselőházban csak a szociáldemokraták és néhány baloldali polgári képviselő tiltakozik az olasz szerződés ellen.

Az egyezmény megnöveli az olasz befolyást a dunai térségben. Belgrád a franciákhoz fordul: a novemberben megkötött jugoszláv-francia egyezményre Róma olasz-albán katonai szerződéssel válaszol. Csehszlovákia és Románia távol tartja magát a délszláv-olasz konfliktustól; de Prága is magára marad Németország ellenében, s a románok sem kapnak támogatást Besszarábia kérdésében a másik két kisantant-állarntól. Úgy tűnik, már csak Magyarországgal szemben teljes az egyetértés a három szövetséges között. A bethleni diplomácia kétségtelenül nagy győzelmet könyvelhet el: aktív szövetségi kapcsolat fűzi a három győztes nagyhatalom egyikéhez, s mind több jel mutat arra, hogy Nagy- britannia is hajlandó támogatni a revíziós törekvéseket.

A hivatalos politikát eddig óvatos taktikázás jellemezte a revízió- kérdésében. Most végetér a „gerillaharc” időszaka. Amikor Herczeg Ferenc, az „írófejedelem” június 14-én „odakiáltja a nemzetnek”: „A békeszerződés napjai meg vannak számlálva, Trianon beteg, Trianon haldoklik!” — ebben már nemcsak a biztató nyugati hangok hatása van, hanem az olasz-magyar paktum keltette eufória is. Június 21-én pedig a londoni Daily Mail-ben megjelenik a brit újságkirály, Rothermere lord cikke: Hungary’ place under the Sun — Magyarország helye a nap alatt. A bevezető mondat: „Kelet-Európa tele van Elszász-Lotha- ringiákkal.” A cikk Trianon revízióját követeli, hivatkozik a magyar rendszer „antibolsevista érdemeire”; térképmellékletén új határokat mutat, a kisantant rovására. Két nappal később a lap újabb cikket közöl, amelynek írója megállapítja: „Rothermere lord cikke új fejezetet nyitott Európa megbékéltetésében.”

Valóságos sajtóháború kezdődik, tart egészen az esztendő végéig, s átcsap a politika és diplomácia területeire is. A francia sajtó kezdetben nem reagál, a német és olasz lapok viszont csatlakoznak a Daily Mail kampányához. A csehszlovák parlamentben egyes kisebbségi képviselők a Rothermere-cikk mellett szólalnak fel, Benes július közepén háborús uszítással vádolja a lordot, aki nyílt levélben válaszol, ugyanakkor felhívást intéz a magyar nemzethez, amit a Budapesti Hírlap ezzel a címmel tálal: „Rothermere lord azt izente..Készülnek már a mellszobrok, olajfestmények, utcákat neveznek el a „nemes lordról”,

321