Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - Száraz György: A tábornok XIII. (életrajzi esszé)
Hadik generális kardjával ajándékozzák, templomfalakra festik a címerét. Özönlenek a levelek, születnek a költemények, a Magyarság július 3-án „egy hazafias érzelmű sofőr” poémáját közli: Postás-sofőr zubbonyomat fölcserélném érted Magyar honvédzubbony és kard! Amivel szenvedtem már jó egynéhány évet! Megmutatnánk a cseh-oláh-rácnak: Van még Csonka-Magyarországnak Sok jó Rothermere lordja! A szociáldemokraták is zavarban vannak. Csatlakoznak a budapesti törvényhatóságok július 1-i — Rothermere-t üdvözlő — határozatához; Peyer azzal indokol, hogy az ország szívesen fogad a revízió ügyében bármiféle külföldi támogatást. Csupán arra figyelmeztet, hogy „Magyarország külpolitikáját ne kösse a reakcióhoz, mint az olasz szerződésben tette, mert a nemzetközi reakció hozta létre a trianoni igazságtalanságot”. Nem változtat álláspontján akkor sem, amikor a francia szocialista Le Populaire figyelmeztet: valószínűleg nem tudják, kicsoda is voltaképpen Rothermere, hiszen „ha az angol fasizmus és Mussolini barátját látták volna benne, nem kételkedünk, hogy éppen olyan bátorsággal támadják, mint ahogyan a parlamentben támadták Mussolinit az olasz-magyar szerződés alkalmával”. A kormány kezdettől tisztában van a kampány valódi értékével, hisz Khuen-Héderváry, a külügyminiszter-helyettes már június végén így nyilatkozott az osztrák követnek: „Az ügyet nem kell túl komolyan venni.” Viszont nem tesz semmit a közhangulat csitítására; az osztrák diplomata így jellemzi a Daily Mail-cikk hatását: „... a helyi közvélemény könnyen felszítható fantáziájára olyan erővel hatott, mintha a békeszerződés közeli revíziójának hivatalos bejelentését tartalmazná.” A Daily Mail július 20-án az egykori határmegállapító bizottság tagjának, Gordon Rossnak levelét közli: a Magyarországgal szemben elkövetett igazságtalanság súlyos veszélyt jelent Európa békéjére. 22-én Herczeg Ferenc társadalmi szervezet alapítását javasolja, amelynek célja „a revízió napirenden tartása” volna. 27-én már hivatalosan is bejelentik a Magyar Revíziós Liga alakulását. Noha a brit kormány hallgat, mind a franciák, mind a kisantant arra gyanakszik, hogy a Daily Mail kampánya mögött valójában a konzervatív kormány áll. A gyanút erősíti az angol diplomácia mérséklő szerepe a frankhamisítás ügyében, s még inkább lord Synedham of Combe frissen megjelent emlékiratának szavai: „Az angol konzervatív politika szinte erkölcsi kötelezettségének érzi, hogy a háborút befejező és a háború utáni években egy ideig még fennmaradó félszeg hibákat a békeszerződések valamilyen, de mindenesetre lényeges változtatásokra is kész revíziója formájában helyrehozza. Az úgynevezett utódállamok egyesegyedül stratégiai vagy politikai okok hangoztatásával nem tarthatnak a végletekig hatalmuk alatt olyan területeket, amelyek lakossága túlnyomó többségben magyar, és amely területeknek Magyarországhoz való visszacsatolását komoly akadályok nem gátolják meg.” A francia és kisantant- vádaskodás végre július 27-én szóra bírja a hivatalos köröket: a Times vezércikket közöl „Közép-Európa helyzetéről”. A cikkíró „abszurdnak” nevezi a revíziós törekvéseket, majd — nem épp hízelgőén célozva Rothermere személyére — megállapítja, hogy Angliában „nem lehet olyan tekintélyes, a tényeket ismerő ember, aki egyetlen pillanatra is odafigyelne ilyen javaslatokra” . 322
