Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 4. szám - Vaderna József: Anyám szemébe zárva (vers)

volna cigarettázni, vitatkozni döiglődő bár-fényeken, a legnagyobb távolság, mit bejár föltámasztott fejem a táncosnő hasán a moccanás, valami sárga szél belső üvöltése zavar asztaltól asztalig, míg a dongóra esik a pohár. ..

Hallgatássá könyörgök hetven titkos hetet.

Lassan a semmivé ritkulva pigmemtsejt a szemedben. Hiányomon átüt a piros, alvatlan albin ó-keserves, szűkülök a fénytörésbenVilágosíts meg, terjed a bűn, vakfolt a tájon.

Ki vetíti fordítva rám a hódító hazugságot?

Könnyebb a farkasvakság, zsákban és hamuban a város. Halkul a látás bíbora — kevés már a vízözön is a kötőhártya gyulladásra.

Némüló madárban vérsüllyedés — a berepült táj lesápad a fáról. Hiába keresek hazát, tisztaságod kilök magából, elvetél.

Por lepi be a szándékot, s az egyhúrú gitáron hangomra rázkódik, fáj nyárba nyújtózkodón egy csupasz akkord, a levéltelen faág, világfaág.