Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - Vaderna József: Anyám szemébe zárva (vers)
Ki fontosabb nálam —■ sejtek lélekvándorlásánál? Nem imádom az imádatot, a szélességet és magasságot, hiába szól kürt, síp, trombita a bálvány hasából, ágyékából Milyennek neveli fel az utca az eget? Hányszor átlyuggatott gyerekszobám; romok. Nem járt át a tűz szaga, csak az állóképek, koncentrációs kínok, csak értékek máglyahalála lobban, meggyulladok a lábnyomomban. Író kezem látszat a falon. Mene, Mene, Tekel Ufarszin! Csak magamnak vethetek véget, itt a perzsák, amott a médek, megméretve és híjával is, de élnem kell, végigálnem anyám és hazám szemében. Mocskosak vagytok mindnyájan képmutatók mondtad utoljára kirúgtál karácsony este szállodában aludtam csak porceiáníiguráid sóhajtoztak a mennyből az angyal sercegett a lemezjátszón meg sem kínáltál semmivel lejött hozzátok pásztorok csak ültem süketen mellette vagyon az édesanyja Mária Betegedő állatmese ez a test. Lepke az oroszlánok között, rongyos szárnyon tündöklő mező a barátság a tátottszájú térben, a levegő durván letörli hátamról a virágport, s ibillogoz mint egy ökröt. Megmenekülök a csakazértis-veremben, ha a lepke tud oroszlán-nyelven, anyaggá porozza az Istent, kenyérré a mennykövet. 306
