Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - Vaderna József: Anyám szemébe zárva (vers)
VADERNA JÓZSEF Anyám szemébe zárva Nyitvahagyott arc: félelem, az anyaság elhagyott tájai, csendesedő reflex, 'hajad szála lebeg felettem őszülő gyűlölet. A bokrok felbőszült ág-bogok, hamarkodott ütéseid arcomon. A tisztáson egy lány simogat, de utolsó kezednek sem hiszek. Milyen bosszút vonszolok? Elkábult iker-virág a szemed, hajlongsz alvatlan, vérszínű eleven szirmok hullnak — Zárójelben kiabál lélegzeted: veszekedtem verekedtem álmomban fiam mindig csönget valaki nem jön és fölébreszt ugye ez nem elmegyógyintézet keress nekem más állást más helyet nem akarok visszamenni látod annyira hülye nem vagyok téged is vertelek tegnap éjjel csökkentették a gyógyszeradagot Füzesben lengő hárfa peng a zöldfalú cella kötelet keres az ember kételyei a víztükörben szűzmáriás üvöltés a fény megtámad forgat szédít gyöngülő ingered vagyok én is. Befutja szemed a homály rámrebben pillád fekete lépcsőjén vonultat bezár. Keresem késem a baltát sem találom csak hályogos kezemmel ütöm szemhéjad életfogytiglan ökölbeszorulva. Eleven fa az álmom, figyelj, lerázta leveleit a sötét, odúi menekülő látomások, évszakváltás minden éjszaka, 304
