Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 3. szám - "Költészet és valóság" Hubay Miklóssal Tüzet viszek című tragédiájáról Kabdebó Lóránt beszélget
Igen. Tehát nem tudjuk a mítoszi alapot megtalálni, ezért is van az, hogy a színházak regényekhez fordulnak, mert valami distancia — úgy látszik — nélkülözhetetlen a drámá számára. Valamiféle átemelésnek kell történnie az emlékezetnek a rétegeiből... Különben marad a dramatizált dokumentum. Viszont, hogyha én itt egyszer úgy találtam, hogy egy bizonyos történet mitikus értékű, akkor annak a mítosz légkörét valahogy biztosítani is kell. Lehetséges-e, ki tudja? És hátha épp ama többszöri elszakadás és mindig továbbvitel folytán lehetséges, hogy most itt ülve te feleleveníted, hogy 1968-ban Kaposvárt játszották, hogy 71-ben megjelent a Szépirodalminál, hogy azután más formában játszották a Thália Stúdióban, hogy azután ez a változat megjelent egy másik kötetemben, hogy akkor utána írtam egy változatot, amelyik megjelent az Alföldben (ezt Debrecenben tavaly nagyon szépen megcsinálták, tényleg kitűnően), hogy most megint alapjaiban újjákoncipiáltam... Lehet, hogy ezeken a változatokon keresztül visszanézve, amelyekre én tréfásan idéztem Aiszkhüloszt, Szophoklészt, Euripidészt, ezeken keresztül az a bizonyos alaptörténet 1957 nyaráról az ősképek világába távolodik, és felfénylik benne a mítosznak a színe. így lehetséges, hogy most már mitikusnak érződik a dráma magja, s ha már ennyit átdolgoztam: az őstörténet a folyton „újrainterpretál- hatóság” gazdagságával áll jót a belőle eredeztetett drámákért. Engem a munka során, hogy mellette menjek, nemcsak, ahogy az elején mondtam, a tökéletesség kielégíthetetlen igénye hajtott, hanem az is, hogy a múló idő mozgása is beleépüljön a készülő — Penelope vásznaként bontott-szőtt — műbe. Hogy is mondjam. Nehéz ezt kifejezni. Megpróbálom. Ügy érzem, hogy húsz éven keresztül írva és újraírva ezt a témát, abba a témába én nemcsak a magam első drámaírói, vagy második vagy harmadik drámaírói koncepcióját írom bele, nemcsak az ötleteimet írom bele, nemcsak az alaptörténetet írom erre-arra hajtogatva bele, hanem beledolgozom a közben telő húsz évnek a fejlődését, a történelmét, a tapasztalatait — „alakját az időnek”, ahogy Hamlet mondta, így már talán nem is látszik puszta hübrisznek, hogy három generációt — Aiszkhüloszt, Szophoklészt, Euripidészt — emlegettem. Mert ahogy az ő kezükön végigment régen egy Oresztész-téma, az felgazdagodott, mert közben Athén történetének a csodás hatvan vagy nyolcvan évét is felitta az Oresztész történet. Az athéniek minden tapasztalatát felitta. Az épülő Parthenon is beépült Oresztészbe, és a háborúk, és az árulások... Ügy remélem, hogy ezeknek a változatoknak az írása során én ebben a drámában az időt jelenvalóvá tettem: a magyar fejlődésnek ezt az utóbbi húsz esztendejét. Beleévgyűrűztem. HELYREIGAZÍTÁS: 1981. évi 12. számunkban közöltük Lengyel András Hevesy Iván és Moholy-Nagy László című tanulmányát. Az 1104. oldalon a felülről számított 16— 17. sorban elírás van: a „röviddel később megalakult a Bajor Tanácsköztársaság” rész — mert nem oda való — elhagyandó. 281
