Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 3. szám - Dozvald János: A művészet hétköznapjai (Várnai László grafikái)
A művészet hétköznapjai Várnai László 1935-ben született, 1960-ban szerzett rajztanán diplomát a szegedi Tanárképző Főiskolán, néhány évig a kirakatrendező- és dekoratőr szakmunkásképző iskolában tanított, 1972 óta önálló grafikusként dolgozik. Alkalmazott grafikus. Az év legjobb plakátjai között, az Ernst Múzeum reklám-seregszemléin, csoportos és önálló kiállításokon találkozhattunk munkáival, Budapesten és az ország több nagyvárosában. Várnai Lászlónak az Életünk e számát színesítő grafikáit leginkább művészeti tanulmányoknak nevezhetnénk, illetve egyetlen tanulmánynak, hiszen egy kötetnyi egész néhány állomását mutatjuk be. Miről beszél Várnai László e lapokon? Inkább kérdésekről van szó, mint kijelentésekről. A kérdések forrása pedig az alkotóművész vizualitás iránti kíváncsisága. Hogyan készül egy ilyen tanulmány? Mindenekelőtt körzővel és vonalzóval. Egy viszonylag egyszerű és száraz geometriai háló adja a kiindulást. Ám a látszólag léleknélküli műszaki ábra metszéspontjai között egy kibontásra váró matematikai képlet, befagyasztott érzéki üzenet sejlik föl. Nem könnyű meglátni, még nehezebb kibontani. A művész érzékenysége, a grafikus gyakorlott szeme kell hozzá, s a szükséges adottságok csúcsán ott trónol a leghétköznapibb: a szorgalom. Variációk és fotókópiák százai követik egymást napról napra. Várnai László egy teljes téli évszakot áldozott rá, hogy a geometriai hálót mozgásba hozza, hogy lefordítsa — mindenekelőtt önmaga számára — érthetően és átélhetően a vonalak és metszéspontok viszonyában rejlő üzenetet. Az ilyen eredmény nem az ihlet tüzében születik. A művész most inkább kutató, aki maga sem tudja, hogy valóban figyelemre érdemes-e, amit a kezei között forgat, ö sem lát két lépésnél előbbre, de minden nap tovább lép egy kicsivel, az eredmények zajos ünneplése nélkül. A papírlapokon továbbra is a körző, a vonalzó és a ragasztó játszik főszerepet. És telnek-múlnak a művészet hétköznapjai. Mi a cél? Nem kevés: feltörni a terméketlen talajt az érzelem és gondolkodás határmezsgyéin, hogy a gondolat érzelmet, az érzelem belátást teremjen. Az egyszerű geometriai hálóban lassacskán a való világ természete válik láthatóvá. A valóság egyféle formarendszere tárul fel, nem a teljes kép, csupán az összefüggések néhány állomása. Más művész is elvégezhetné ezt a munkát, de a véletlen szeszélye szerint ki-ki máshová jutna el az összefüggések tengerében. így megnyilváníthatná munkája személyességét, de annak természete folytán sosem énjére, csupán a vizsgált jelenség lényegére vethetne fényt. Várnai László e munkái az esztétikum forrásaihoz vezetnek bennünket, olyan vizekre, ahol a szubjektum alig ver hullámokat. Tanulmánylapjai jó példázatai a természet értelmes és szép rendjének. Kiviláglik belőlük a valóság néha bűvöletesnek tűnő logikája, élvezhetjük a topológia egyszerű és frappáns játékait. Nyomon követhetjük miként szül páros páratlant, szimmetrikus aszimmetriát, miként hord magában játékos hajlékonyságot a statikus szilárdság, miként teremt a ritmus részből egészet, egyensúlytalanságból harmóniát. E kis felfedezések azután fontosabb kérdésekhez is elvezetik a kíváncsi elmét: Van-e eredendő minőség a világban? A természet egységét a dolgok mélyén, vagy messze a mi valóságunk felett keressük, s hogy mi, emberi lények, kicsik vagy nagyok, fontosak vagy jelentéktelenek vagyunk a természetben? Lehet, hogy mindez sokaknak nem új gondolat, de hiszen nem is a gondolaton van a hangsúly, és még a bölcsek bölcse is lehet kézenfogásra vágyó gyermek az 282
