Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 3. szám - Bálint Endre: Életrajzi törmelék XXI.

gyűjtőkre leltek és igazán jól ismerve a külföldi kiállítások kétes értékét — hatásukban és lehetőségeikben egyaránt — semmi szándékomban nem volt és nincs is „határainkon túli” művészként érvényesülni. Vannak jó üzletemberek, akik valutagyáros hajlamaiknak élve materiális sikereket élnek át odakint az Artex jóvoltából, de ehhez „termelni” kell és mi sem állt tőlem távolabb, mint a termelés, akkor is, amikor semmi közölnivalóm nincsen, és ha lenne is, mindazzal, amit besúlykoltam már a galériások köztudatába; mi történne hát, ha változni akarnék? Hiszen a fagylaltárus nem árulhat pehelypaplant és a középcsatárból ritkán lesz vallásfilozófus. Az én míves képeim után a rusztikusabba- kat vagy dada-groteszkségűeket úgy kiköpnék ezek a derék galériások, hogy talán még meg is sértődnék, de hát nem fenyegetnek ilyen veszélyek. Lehet, hogy nagyon fiatalon megvolt a veszélye — huszonnégy évem körül —, hogy „képgyáros” leszek, mert vehemens voltam, izgatott és izgága, de szerencsére a körülöttem igen ismert szellemek jó hatásának jóvoltából, lecsendesültem, ön- kínzóbb lettem és sokkal igényesebb. Nem mondom, néha az évek tehetetlenségi kínját nehéz volt megélni, talán megérte, de ki tudja?

271