Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 3. szám - Száraz György: A tábornok XII. (életrajzi esszé)
alapján főgimnáziumból reálgimnáziummá átminősített iskola — görög helyett angol lesz a kötelező tárgy a felső osztályokban — VI. osztályába léphet. 1924 februárjában forgalomba kerülnek a félmilliós címletű bankjegyek, júliusban egy aranykorona átszámítási értéke már 17 000 papírkorona. Egymást követik a törvények valorizációs hitelekről, belső- és kényszerkölcsönökről; Kállay Tibor pénzügyminiszter február 19-én előterjeszti a legfrissebb javaslatokat és még aznap beadja a lemondását. S miközben a debreceni huszárkaszárnya „kápolnaszerűen kiképzett helyiségében” készülnek bemutatni Tisza István hadiemlékeit — az avató beszédet majd József Ferenc királyi herceg mondja —, felszámol a kettős monarchia utolsó maradványa, az Osztrák-Magyar Bank, és megkezdi működését a Magyar Nemzeti Bank. A kölcsön, amelynek több mint felét Nagy-Britannia, 13 százalékát az Egyesült Államok nyújtotta, lehetőséget teremt az államháztartás egyensúlyba hozására és a stabilizációra. Ezzel egyidejűleg megszűnik a győztes hatalmak közvetlen pénzügyi ellenőrzése; ezután a külföldi hitelezők érdekvédelmét ellátó Népszövetség gyakorolja az ellenőrzési jogot. A piac szűkülése és a nyersanyaghiány változatlanul gondot okozott, a legtöbb iparágban a termelés még mindig nem érte el a Trianon előtti szintet; de a textiliparban — amelyet a monarchiában valósággal agyonnyomott az osztrák konkurrencia — 1924-ben már kétszeresét termelték a háború előtti mennyiségnek. A stabilizációs folyamat erős megrázkódtatásokkal is járt: sok iparos és kisebb vállalat csődbe került, a nagyvállalatok létszámcsökkentésekkel és egyidejűleg a termelés növelésével — tehát fokozott kizsákmányolással — védekeztek, a munkanélküliek száma növekedett. A korszak jellemzője a panama, közéleti lopások és visszaélések, a korrupció. Lopnak a belügyminisztériumban, a hadseregben, a földművelésügy tájain: egymás után robbannak ki a botrányok: közszállítási, középítkezési panamaügyek, visszaélések a lókiviteli engedélyek dolgában. A külföldi kölcsönök terhére készülnek mellszobrok, olajfestmények miniszterekről, államtitkárokról, polgármesterekről — s a képek és szobrok éppoly gyors ütemben tűnnek el a fogadószobákból és előcsarnokokból, mert modelljeik börtönbe, kényszernyugalomba vagy éppen a menedéket jelentő idegszanatóriumokba vonulnak a közéletből. A párizsi olimpiász valóságos „nemzeti katasztrófa”: a magyar labdarúgóválogatott kikap az egyiptomiaktól, s ezért soványka vigasz a kardvívó Posta Sándor világbajnoksága. Johnny Weissmüller viszont, a későbbi Tarzan, Budapesten javítja 52.2 másodpercre a százyardos úszórekordot, épp akkor, amikor a Töreky-tanács hozzálát a lókiviteli panamaügy tárgyalásához. A vádlott Eskütt Lajos miniszteri titkár, de igazából a földművelésügyi tárca tulajdonosáról van szó, a „csizmás” kisgazdaminiszterről, Nagyatádi Szabó Istvánról. Eskütt összevissza vall, vádolja a gazdáját, aztán visszavonja a vallomását, Nagyatádi lemond, Bethlen nem fogadja el a lemondást, törvényszéki tanú- vallomásában tisztázza miniszterét. A képviselőházban viharos ülések követik egymást, Bethlent hamis tanúzással vádolják, Friedrich István támadja, Gömbös védi, a „renitens” szociáldemokratákat karhatalommal vezettetik ki az ülésteremből. Októberben Nagyatádi nyilatkozik: őt becsapták, kijátszották földreformját, így összemocskolva már semmit sem tehet, beteg, visszavonul. Október utolsó napján otthon kiballag a szőlőjébe, egyedül tölti a napot, szalonnát sütöget. Másnap az udvari árnyékszéken eszméletét veszti, úgy találják 259
