Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 3. szám - Kunszabó Ferenc: "Flagellum dei!" (esszé)

minden részletét, sohasem metodologizálta, megadván minden egyes alkotóelem súlyát, meghatározván pontos helyét, én hogyan merészeljem?!... ösztövér szerkezeti vázlatnál nem is vállaikozhatom többre — de még így is felhívom a figyelmet, hogy az ábrázolat szegényíteni, torzítani, sematizálni fog. Aki tehát igazán meg akarja ismerni eszmevilága egész gazdagságát, bele akar felejtkezni a párját ritkító elemű sziporkázásába, el akar merülni az egyes részek virágpompájában, annak talán az a leghasznosabb, ha elfelejti az alant következő rajzot.

A TALAJ, amire bizton építhetünk, a nép. A nép minden erő forrása, mert önmagából, önmagától képes megújulni. Minden más emberi jelenség: elmélet, államforma, nemzet, erkölcs, törvény, gazdasági és társadalmi szerkezet meg a többi, elöregedvén, önmagából nem tud újjáépülni, csak ha az alaphoz visszanyúl. Vagyis az emberi művek nép nélkül elsorvadnak, anélkül nem is létezhetnek. Ez azonban bizonyos mértékig visszafelé is érvényes: a népnek is szüksége van a különféle konstrukciókra, a modern korban jelesül a nemzetté szervesülésre, mert így tudja jobban kifejteni sajátságait, érvényesíteni tehetségét, megvédeni érdekeit. Nép és nemzet tehát nem egészen ugyanaz, de szét- téphetetlen, szerves egész kell legyen, különben elsüllyed a nemzet, elsatnyul a nép.

Vagyis nekünk olyan építményt kell kostruálnunk, melyiknek FUNDA- MENTUM-köveit a népbe ágyazzuk, de pontosabban: olyan tömböket válogassunk ki az alapkövek formálásához, melyek a népben eleve megvannak, Ezek pedig a meghatározó jegyek, így mindenekelőtt a nyelv, de amellett jelesül a népművészetek, a nép szokásai, erkölcsei, gondolkodásmódja. Ezekhez a természeti tömbökhöz nyúljunk, de vigyázva, mert a múltban nem nagyon sikerült: „Ha egy nemzetnek tartósan nincsenek sikerei, bizonyos hogy az alapok rosszak.” A szomszédtól, pláne a sikerestől persze hogy tanulni lehet, sőt kell, mert minek találjuk föl a spanyolviaszt, ha azt máshol már boltban árulják, de nagyon ügyeljünk: milyen talajból, milyen tömböket bányásztak másutt, milyen azok anyaga, milyen erezetek mentén hasadnak? — A fundamentum kiképzése meghatározó fontosságú, mert az emberiség nem véletlenül oszlik csoportokra: minden népnek sajátos és saját feladata van, s egyik a másikét át nem vállalhatja.

A FALAK: a szellemi és anyagi építkezés, gazdagodás, kiteljesedés. Rögtön látszik, hogy itt kétféle építőelemről van szó, s ebbe bizony „megcsontosodott vén dogmatistáink és rabulistáink” tétova nélkül bele is kötnek, pedig a • kettő csak látszólag egyeztethetetlen, hiszen nem lélekből és agyagból vagyunk magunk is gyúrva?!... Tudjuk, a kettő közül ő a szellemnek ad primátust. Azért is, mert ez természetesen következik istenhitéből, de azért is, mert egy alávetett nép, melynek nincs önálló hadserege, külügye, pénzügye, s melynek szinte minden önszervező moccanatába beleszól a hatalom (József Attila: „.. .be- iezabál, amit kifőztünk...”), az elsősorban az erkölcsi értékekre építhet. Mert ezt nem, vagy csak nagyon nehezen téphetik ki a kezéből. A szellemi, erkölcsi építőköveket tehát közvetlenül az alapra rakjuk, a fúgákba tömítsük, sőt itt-ott ezekből is készítsünk alapköveket, főként azokon a pontokon, ahol a saját bányászatú anyag nem megfelelő vagy ahol azt nemesíteni kell. Ez azonban fordítva is áll: az alap köveinek formálása, kiművelése közben már a falak számára is dolgozunk, azaz, a népművészetből szépművészetek, illetve azok alkotóelemei lesznek, a gondolkodásmódból és világképből filozófia, meg a többi. — A kettősség, a különféle dolgok ellentéteken keresztül érvényesülő egy196