Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Tóth Emőke: Kettősségből teremtett szintézis, Gondolatok Bartók Cantata Profana című művének zenéjéről és szövegéről
a kérdést Fodor. „Mindenekelőtt Bartóknak, aki a híd-motívum eredendő népköltési és intellektuálisan is továbbgondolható lehetőségét a művészeti invenció erejével bátran megragadta.” A híd a versben két világot választ el egymástól.-Ugyanakkor egybekapcsoló a is e kétféle létnek. Ezzel a motívummal Bartók képszerűleg fejezi ki azt, ami zenéjének sajátja: dualisztikus gondolkodás, az ellentét, mely egy mozzanatban megjeleníthető. Mert a híd valóban két életforma között feszül, ellentétük nyilvánvaló. De azért e két világ nem választható el egymástól, sőt csak így, együtt érvényes és jellemző. A híd nemcsak a szövegben válik jelentőssé, hanem zenei szerkesztési elem is, hiszen ezeknek a gondolatoknak a zenei megoldását, a Cantata profana sajátos felépítését híd-szerkezetnek nevezik a zeneértők. A zenébe a híd és csoda kimondása után a korábbi zenei részletek tükörszerűen térnek vissza. A híd előkészítője a csodának, ezzel a két szó egymás jelentését felerősíti. „A vadra vadásztak, / Addig-addig, mígnem /Szép hídra találtak / Csodaszarvasnyomra.” Mindez hogyan szerepel Erdélyinél? „Kilenc széplegények / mindaddig vadásztak / hogy előtaláltak / egy nagy szarvascsordát.” Miért jelent többet a szarvascsordánál a csodaszarvasnyom? Mert a csoda S2Ó említésével jobban eltávolodunk a valóságtól. Csoda, mert hihetetlen, megmagyarázhatatlan, szinte elérhetetlen. Ezáltal megnő az átalakulás jelentősége, melyet a csodaszarvasnyom előkészített, hitelessé tett. A „csodaszarvasnyomra” találó fiúk ha - latán mindannyiunknak eszünkbe jut a rege a csodaszarvasról, amelyben az állat felfelbukkanása, csalogatása követésre készteti a fiúkat, s végül egy új hazához juttat a őket. Maga a csodaszarvas szóhasználat elsősorban Arany János gyönyörű megörökítését idézi bennünk, hiszen a magyar irodalomban Bartók előtt ez a legismertebb olyan mű, melyben a csodaszarvas szóösszetétel szerepel. S csak utána, ebből következtetve jut eszünkbe az ősi életmód, totemhit. Bartók tehát e szóhasználatával a magyar irodalom és hitvilág elemeit idézi meg. Mert mi is a csoda itt? Az átváltozás értelmezésének összefoglalása külön tanulmányt érdemelne. A csoda szó használatában szinte megragadható, hogyan nő fölé az Erdélyi fordításnak a bartóki. E szó által az egész mű súlya megnőtt, az átalakulás nagyobb jelentőséget kapott. A Bartók mű a bekapcsolt utalások által több rétegűvé vált. Erdélyi jók értelmezte a népi változatot, de nem fejezte ki benne sem önmagát, sem a hagyományokat, sem a kort. Bartóknak sikerült. Nemcsak a zenében, a szöveg által is. Mert a magyarázat egyben a mű lényegi megfogalmazását kellene hogy adja. 3 ha a művet az apák és fiaik ellentéteként értelmezzük, akkor nem lenne szükség a csodára az új életformához. De ha belelátjuk az eredeti ballada születésekor jellemző ősi hitvilágot, a természettől való félelem és tisztelet együttes jelenlétét az emberekben, akkor az átváltozás jelentősége valóban megnő, hiszen a fiúk azzá válnak, amitől rettegtek és amihez imádkoztak. A hatalmas és kiismerhetetlen természet részévé lesznek. A Cantata témája magában hordozza a családi, generációs ellentétet, a természethez való közelebb kerülés reményét, de az eredetmonda csodaszarvasának segítségével a megszerzett új világ, új otthon képe is felmerül. A jelen átalakulásának csodáját is miigában hordja. Bartók zenéjére jellemző az ellentét, mely a dolgok kétarcúságát megadja. S a téma, a szöveg képei, helyzetei, szavai éppen ezt az ellentétekben gazdag kétarcúságot, ezt a vibrálást, a jót és rosszat együtt voltak képesek felidézni. Az ellentmondásos világot így, ambivalensen közvetítette a zene és a szöveg egyaránt. Mert az átalakulás szép, de fájdalmas, hiszen az elhagyott világ szeretteinket jelentette, s az átváltozás visszafordíthatatlan. A fiúk a tiszta természet részeivé váltak, de egyben kegyetlen elutasítói is a régi életmódnak. Az ősi hitvilág a természetet kiismerhetetlennek, félelmetesnek tartotta. A fiúk átlényegülésük után ehhez a világhoz tartoznak, így kegyetlenségük természetes. A fenyegetés annak az eszköze is, hogy ráébresszék az apát, a helyzet 183
