Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 2. szám - Vasy Géza: Az elbeszélő Szabó István (tanulmány)

csak teknővájó cigány. A hegyközség ugyan tudomásulveszi létét, olykor munkát is ad neki, s érte fizetséget, de igazán emberszámba nem veszik. Ez eszébe se jut senkinek. A névnapot ünneplő kapatos gazdalegények is azért ültetik maguk közé és itatják Gyurit, mert jókedvűek és még jobb kedvűek szeretnének lenni valami nagy muritól. S mert a cigány nem tud velük dalolni, büntetésből megalázzák. Előbb meztelen testét összekendk sárral, majd csillagot rugatnak vele. Gyuri mindezt tűri: „fölült, kábán nézett egyikről a másikra, szeme könnyes volt a fájdalomtól, de nem haragudott”. Még akkor is csak könyörög, amikor kis pulikutyájára ráuszítják a hatalmas komondort. Élethalálharc kezdődik, s természetesen az erősebbik győz. Gyuri ezt már nem tudja elviselni, fejszéjével a komondornak ront, de visszarántják. Ekkor:

„Egy pillanatig fölbámult fektéből az irgalmatlan őszi égre, s hirtelen megvillant előtte minden: megperzselt lábujjai, Bogár fölszakított torka, a régi pofonok, rúgások, szidalmak, amit gyerekkorától vénségéig az emberektől kapott. Egész életében megalázták. Mindenki tegezte, de neki még a csecsemőt is magáznia kellett.” Talpraugorva agyonüti a hozzá legközelebb álló legényt. ^

Gyuri öntudatosan, két heti, jól végzett munka után ballagott hazafelé. „A szíve dobogott a meghatottságtól, hogy íme, egy módos gazda nem átallott asztalához ültetni egy rohoncos vén cigányt, elbeszélgetni vele, mint bárki mással.” Továbbmenve „Ámulva látta, szép a világ, s nagyon jó élni. Tempósan lépegetett, a fejszenyelet derekához szorítva, és hunyor! szemével szeretettel nézegette a tájat. Boldog volt.” Ebből az idillből zuhant az ellenkező végletbe. Gyilkossá kellett válnia, mert egy megvilágosuló pillanatban vissza kellett fizetnie élete minden megaláztatásáért. A cigány öntudatra ébred, s szeretné, ha igazság lenne a földön, egyenrangúság az emberek között. Ezt az öntudatra ébredést nagymértékben motiválta, hogy előzőleg már embernek érezhette magát, majd hirtelen váltással vissza kellett esnie a nememberi létbe, a megaláztatásba. A szokásosat még eltűrte, de amikor a számára oly kedves kutyát elpusztítják, összeszedi maradék erejét, s embervoltára döbbenye a felfokozott indulat által sugallt cselekvést választja.

A történet epilógusa Gyuri letartóztatását, a falusiak átkozódását beszéli el. A nemrég még boldogan és ámuldozva lépegető „Gyuri fásult, nemtörődöm arccal lépegetett kísérői között, idegenül hallgatta a bilincs csörgését.” Az epilógus kissé túlírttá teszi A lázadót, az írónak alighanem éppen a két ellentétes lélekállapot érzékeltetéséhez volt szüksége rá, de ezt néhány zárómondattal is meg lehetett volna oldani. Van egy fontosabb ok is: itt derül ki, hogy Gyurira senki se kíváncsi, nem is védekezhet, s akik megalázták, azok tanúskodnak ellene.

Emlékezetes ez az elbeszélés, főleg ha érzékeljük azt, hogy bár természetesen a cigány és a legények (a falu) ellentéte osztálykülönbségeken, a nincstelen és a kisbirtokos ellentétén alapul, a lázadó figurája általánosabb, szimbolikus jelenségtartalommal is rendelkezik. A lázadó mindenfajta megaláztatással szembeszáll, minden ember egyenrangúságáért harcol. S bár elbukik, s igazságot még bukásában se kap se a falutól, se az igazságszolgáltatástól, bukása mégis a lázadó ember fenségét hirdeti.

A világnak van egy adott rendje, s ez a rend rossz, mert értékes, de valamiben gyenge embereket megaláz, tragédiába sodor. A lázadó mellett a Hajsza s a Torma bácsi is ezt a legáltalánosabb tanulságot példázza.

A cigány társadalmi rangnélkülsége miatt volt gyenge, a Hajsza Lacijának fizikai ereje kevesebb másokénál. Apjával és legjobb barátjával kaszálják a lóherét a rekkenő nyári hőségben, s Jóska, a barát, jóval nagyobb erejű nála. Akarva akaratlan versenyezni kezdenek, mert a gyenge tartani akarja az erősebb diktálta tempót. Az apa hiába csitítja őket. Végül Laci felbukik, a kasza veszélyesen megsebzi. Az apa „keserű átokra fakadt, hogy miért ilyen rongy és szerencsétlen a szegény ember sorsa”. Pedig a baj igazi okozója itt sem közvetlenül a szegénység, hanem a gyengeség, a rangnélküliség tudata, az attól való félelem. A két fiú testi-lelki jóbarát, de az egyik most azt akarja megmutatni, hogy ő az erősebb, a másik pedig tudja ezt a nyilvánvaló tényt, de el akarja kerülni a megaláztatást. Nem a szegény165