Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Száraz György: A tábornok XI. (életrajzi esszé)
Lássuk ezek után, hogyan találkozik az ugyancsak így feltarisznyázott fiatal hadnagy, Österreicher György, a népi-paraszti valósággal. Az alábbi levél- részlet Pécsett kelt, 1932. október végén, csapatszolgálatának első hónapiéban: .. Most énekelnek odakint az udvaron az újoncok. Szegény, primitív emberek, olyan berozsdásodott agyakkal, de valahogy a nótáikon keresztül mintha egész emberekké válnának, ilyenkor a legbutább és legtorza'bb is köztük mintha megszépülne, anélkül, hogy tudnák, olyan nagyon őszinte hangot ütnek meg egyszerű, naiv dalaikkal... Van már egy igen kedvenc nótám is, amit egyszer külön mondtam, hogy énekeljék, azóta minden szünetben ezzel kezdik. Nagyon egyszerű a szövege is, a dallama is, de nagyon kedves és melodikus: Pécsvárosi fenyves erdő aljába, / Oda van a kicsi tcmyám csinálva. / Gyere hozzám, édes rózsám, / Nézd meg az én kicsi tanyám / Pécsvárosi fenyveserdő aljában. Olyan nekikeseredetten fújják a reszelős paraszthangjufcon, égnek vetett fejjel, hogy mindig elfordulva cigarettázom, nehogy meglássák, amint én is velük dúdolom. Egyébként kezdem őket mind jobban megszeretni, olyan kutyahűség van a szemükben, és olyan könnyen, lágyan kezelhetők, mint a viasz, úgy lehet játszani rajtuk, mint valami hangszeren. Azt hiszem, kezdenek megszeretni, az valahogy látszik a tekintetükön... Jövő héttől kezdve hozzáfogok és egyenkint kiszedem az újoncaimból az egész életüket, körülményeiket, azt hiszem, igen érdekes dolgokat fogok hallani. Egypárról máris hajmeresztő dolgok derültek ki. Egy újoncom, szegény félkegyelmű, aíkit le is fognak szerelni, mert alkalmatlan, kilenc éves korában végignézte, amint az apja, egy vérbajos és alkoholista ember, kétszer belelőtt az anyjába, és mikor az a földre zuhant, addig verte a fejét, amíg abból formátlan kása nem lett. .. A múltkor telefonszolgálatot tartottam az újoncoknak, és egy tekercs kábel volt a kezemben, amin 400 méter drót van. Megkérdezem az egyik újonoot, mennyi drót lehet rajta körülbelül? Hány kilométer? ,Hát úgy százezer (kilométer!’ Kicsit nagyon nagy tévedés volt, hát megkérdeztem, mennyi egy kilométer? Hosszas habozás után kinyögi : ,vagy másfél arasz!’... Fülöp Pista szakaszában van egy ember, akinek apja munkaképtelen hadirokkant, anyja beteg, két testvére van, a legidősebb kilencéves, ő maga tüdőbetegségre hajlamos, és ő tartotta el az egész családot, úgy, hogy egy téglagyárban dolgozott reggeltől délutánig és estétől hajnalig napi pár óra alvással, s így sikerült összeszednie, ha jói ment, napi négy pengőt, amiből egy kilenc tagú család élelmezte, ruházta magát és lakott! Most azt mondja, hogy enni sem tud, ha arra gondol, mi lehet otthon... Szóval nagyon kíváncsi vagyok, mit hoz majd kis statisztikám napvilágra...” Együtt van itt minden. A „más bolygóról jött ember” kicsit viszolygó, kicsit meghatott rácsodálfcozása egy nem sejtett, vagy egészen másnak képzelt világra; a szakember elkeseredése a „katonaanyag” rossz minősége miatt; a dalokban kifejeződő „népi kultúra” fölötti ellágyulás. De kísért a kaszt szelleme is — jelzi a „kutyahűtség” és a tartózkodó, „parancsnoki” elfordulás —; és itt van végül a szinte ösztönösen támadó „valóságfeltáró” — mondjam: falukutató? — szenvedély. Az egész: dióhéjban a „nép felé forduló” magyar értelmiség útja. Mielőtt a fentiekből következtetéseket vonnánk le, hallgassuk meg ismét az emlékíró Kádár Gyulát, aki a csapatszolgálatra beosztott fiatal vezérkari tiszt, Szálasi Ferenc jellemzését adja 1929-ből: „Embereivel törődött, közvetlenségével átlépett a tiszt és legénység közötti, megszokottan merev választóvonalon. Kivonulásoknál gyalog menetelt a század soraiban, pihenők alatt emberei közé ült, érdeklődött otthoni, családi körülményeik iránt. Alárendeltjei 138
