Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 2. szám - Száraz György: A tábornok XI. (életrajzi esszé)

hét után! és lassan beszéltünk arról, hogy összeházasodunk...

Aztán borzasra fázott verebek szálltak fölénk a fára s hullt ránk apró tüskékben zúzmara...

Később — aznap este — a halálhír:

Kinyitottam az újságot és hatkan mondtam, ahogy kardlap suhan a dobogó utcán, amikor torkokon duzzad a jaj még, mely később síkosán ugrik az égre: Farkas Laci meghalt.

Nyáron mesélték, látták kopaszon, börtönből szabadult, üdvözöl és Bécsbe emigrál; most meghalt! nem hiszem el s lassan magyaráz a fodros szomorúság:

huszonnégy hónapot ült és tüdőbajt kapott, meghalt a Wiedener Spitálban;

Szatmárról az anyját szerette volna Bécsbe látni s kezét a homlokán...

Amikor majd végigkísérjük Páliffy Györgyöt a sorsformáló 1930-as éveken, figyelhetjük, hogyan gyülemlik benne is a „generációs türelmetlenség”, hogyan érzi mind kínzóbbnak az „új Dunavölgyi szemlélet”, az „átfogó nemzeti program” hiányát; ..hogyan fedezi fel a „munka Itáliája” ellenében ő is az „építő Oroszországot”, hogyan fordul figyelme az „elittől” a megváltást váró és ígérő „alsóbb rétegek” felé, hogyan jut el — Bálint Györgyöt, Illyést, Veres Pétert figyelve — a „kulfúrfölény” nacionalizmusától Szekfű Gyula Magyar Szemléjén és a Pethő Sándor meghirdette „szellemi honvédelem” programján át Balogh Edgár és Rajik László „egyetlen megoldásához”.

Az első láncszem kétségtelenül Reitzer Béla, az inkább csak „marxizáló”, mint marxista értelmiségi, akinek emlékét mindössze néhány tanulmány őrzi: az egykori tüzérönkéntes munkaszolgálatosként hal meg Ukrajnában. Kettejük barátsága azonban elvezeti Pálffyt a többi „szegedi fiatalhoz” — s a többi „új mozgalomhoz”, amelyekből „több is van az országban”.

Itt egy rózsaszín tábori lap, 1939. április 4-i keltezéssel, a kárpátaljai bevonulásban részt vevő „Ngs. Pálffy-Osterreicher György m. kir. főhadnagy úr” számára. A szöveg a menyasszonyé: „Béla erőszakkal félcipelt, de nem bántam meg, mert egy kicsit legalább kizökkentett a náluk található szokott rendes társaság. A lap is az ő ötletük.” Kiegészítő mondat a házgazda Reitzer Bélától : „Hiába vetem latba egyéniségem varázsát, Kati vigasztalanul búsul utánad!” Az aláírók között Bálint Györgyné, Radnóti Miklós, a keramikus Kovács Margit és Reitzer András — Béla öccse, a kommunista hegedűművész —, aki három

130