Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Száraz György: A tábornok XI. (életrajzi esszé)
SZÁRAZ GYÖRGY A tábornok X. ... Láneznak érkezett egy könyv az új barátjától (egy szegedi fiú, zsidó, itt volt az 5-ösöknél önkéntes ebben az évben, és gyakorlat alatt nagyon összejöttek a Pistával; dr. Reitzer Béla szociológus, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégium áriak tagja; ez egy új mozgalom, amilyen több is van az országban, nagyon érdekes és értékes dolog, amiről még mesélek Neked) szóval az ő könyve a proletár nevelésről. Most ezt olvasom ki gyorsan. ÖSTERREICHER GYÖRGY TÜZÉR HADNAGY LEVELÉBŐL, KECSKEMÉT 1935. OKTÓBER 3. Előttem egy másik levél, másolatiban. Reitzer Béla, az 5. tüzér osztály aíknavető ütegének önkéntese írta, alig másfél hónappal előbb, 1935. augusztus 19-én, lő- gyaikorlat után, „pakold hőségben, ebédeletlenül, szurtasan”: „... hiszen Neked többször említettem, milyen érdekes ágazata a tömegmozgatás és tömegrombolás modem tudományának a tüzér-mesterség. És mindez itt derül ki legjobban a gyakorlatban. De az élmények... teljesen elrontják az ízét: a ,tüzérség’ teljesen elhomályosul a .katonáskodás’ strapái, verítékes fáradságai, öncélú megerőltetései és a kisteleki por és piszok, nyomorúság súlya alatt.” Eddig a tüzér önkéntes; alább a szociológus következik: „Megéltem, úgy futólag a nagybirtok élményét. A faluban nyomorult, küzködő parasztok éltek... A határban pedig itt a Palla vieini ^birtok, majdnem száz majorjával, kastéllyal, vadaskerttel... A széleken kos parasztok küzdenek a bérelt szikkel, a kövérjén a főintézők gyarapodnak. Látnád, hogyan élnek a cselédek a majorokban, milyen tört hátgerinccel és tuberkulotikus testtel járnak körül, és szinte valahogy beszélni sem tudnak..A levél címzettje Reitzer barátja és társa a Szegedi Fiatalok körében: a makói „hagymás paraszt” fia, Erdei Ferenc. A fiatal tüzérhadnagy — majd látni fogjuk — maga is megérte már ekkortájt a paraszti nyomorúság és a nagybirtok „élményét”; s mostanában kezdi tanulni hozzá a szociológiai látásmódot — jócskán a szegedi „új mozgalomtól”. Idézzük fel az 1937-ben, Torinóban kelt levelet az egykori osztálytárs halálhíre nyomán előugró emlékképpel: a börtönből szabadult „sovány és fakó”, tüdőbeteg fiatalember „a Pamutipar baromi falai alatt”, összeölelkezve a „szegény kis ázott verébbel”... Radnóti Miklós — ő is a szegediek csoportjához tartozik — 1932 januárjában verset ír egy fiatal proletárköltő halálhírére: egyszerre két oldaláról érzékelhetjük itt a tüzértiszt „generációs élményét”, s vele a „kínzó felelősségtudatot”. A Radnóti-vers első része keserű idill: erdei séta a kedvessel: Hegyes kis vállát tartottam átkarolva, járjon mellesen ilyenkor, alázó 129
