Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Gömöri György: Világba zártan, Intermezzo, B. F. huszárönkéntes levele Angliába 1915 májusában (versek)
Intermezzo Esetleges szeretők, alkalmi ölelkezések — az idő áraméiból perceket kiragadok. Ficánkol kezedben a sákos gyönyör, néma tátogását olyan közönnyel nézed, mintha nem is magadat látnád az ágyon karok és lábak szeszélyes együttesében, a sors eszközeként, eszközként egy asszonyi testben, amely osztozik ugyan veled, de nem akar megosztani semmit — persze még ez is jobíb a ködsüket magánynál, ahol zenével tömöd be füled, hogy ne halld a tárgyak kérdéseit, jobb, persze, csak a lélek háiborog, követeli jussát: jöhet még új szerelem, told félre az egy tál lencsét. 1978 B. F. huszárönkéntes levele Angliába, 1915 májusában Leírhatatlan májusi naplementék — mindegyik más', mind másképp gyönyörű. Ha mennem fceü, most szívesen megyek. (... mikor a rózsaszín lazac-színűbe játszik át, s a szürkéskék belefoszlik a kékbe; egy kardhal-csontváz lassan átlebeg s belevész a sugaras ég vízébe. . .) Jövő héten indulok a frontra. Már lélekben mindentől elszakadtam, de tireátok gyakran gondolok. (Ültünk a fűvön, csak egy-egy csésze koccant, égtek körben a rododendronok. A házban valaki zongorázott — miég most is hallom azt a dallamot. . .) lovam fejére rózsákat teszek, s így, virágosán indulok a frontra — ó leszek-e még újra köztetek?
