Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 12. szám - TISZTELETADÁS KODÁLY ZOLTÁNNAK - Funk Miklós: Jegyzetek az 1981-es év elsőkötetes prózaíróiról
kádok”. Ám a líra szövetének olyan revelációerejű megújulása, mint amit egyrészről Pilinszky és Weöres — másrészről Juhász és Nagy László költészete megvalósított — egyelőre valóban várat magára. Ügy tűnik, most a magyar próza vérköráramának robosztus felfrissülését remélhetjük folyamatosan. Bár az esszéírónak nyilvánvalóan vállalnia kell ilyen kijelentésnél az esetlegesség kockázatát. Végső soron viszonylag külsődleges szempont szerint (ugyanabban az évben bemutatkozók) hoztunk közös plattformra szuverén, egy-két kivételtől eltekintve egymástól abszolút különböző alkotókat. FUNK MIKLÓS Jegyzetek az 1981-es év elsőkötetes prózaíróiról A művészeti életben általában nagy jelentőségű lehet az első bemutatkozás, az első találkozás a közönséggel, a kritikával. A művészietek története „jegyzi” ezeket az alkalmakat. A bemutatkozó hangverseny, az első kiállítás, a színházi premier fontos esemény lehet az adott művészet, az adott művész életében. Így van ez mostanában az irodalomban is. Könyvpremierről beszélünk, irodalomszociolögiai adalékként tartjuk számon, hogy egy-egy évben hány első kötet jelenik meg kiadóinknál, ebből az egyes generációk jelenlétére is következtethetünk. Nézzük most ezeket az 1981-es esztendő tükrében. * 1981-ben 22 első kötet jelent meg. Ebből 18 verseskönyv, 4 prózai kötet. Ha egy kicsit számolunk, ez a szám azt is jelentheti, hogy 10 év alatt 220 írót bocsát szárnyra a kiadás-politika jótékonysága vagy éppen szeszélye. Ez száz év alatt 2200 „új” szerző. Sok? Kevés? Kielégítő a szám? * Sok is, kevés is. Az elmúlt évtizedben ugyanis gyűltek az adósságok, sokan későn jutottak első kötetük kibocsátási lehetőségéhez, jónéhány esetben meg bizony lehetett volna még egy-egy évet várni a fésületlen gondolatokkal. A kiadókat ostromolják, a fiatal írók számban is sokasodni látszanak. Az első kötet jelentősége megnőtt, belépőjegy lett az irodalmi életbe, alkalom és lehetőség különböző irodalmi ösztöndíjak elnyerésére, irodalmi szervezetek is jobbára egykét kötet megjelenéséhez kötik a felvételt. Különösen a verssel jelentkezők száma gyarapszik az utóbbi időben. A lírai formák fellazulása, az asszociációs „szövegirodalom” divatjának idején igen könnyű „összehozni” az ilyen típusú versek sokaságát. A szórványos megjelenés — folyóiratokban, lapokban — alig adhat áttekintést a szakembernek, olvasónak egy-egy érlelődő költői karakterről. Sok az új név, sok az esetleges vers, sok a szabadvers, az aldg-vers, az éppenhogy vers. És szerkesztők a megmondhatói — igen sok változatlanul a dilettáns próbálkozás. Mintha az olvasó népért mozgalomnak egy olyan következménye is lenne, hogy író néppé is kezdünk válni. (Miközben az olvasási statisztikák nem a legjobb képet mutatják, alig mozdul a mennyiség, stagnál — jó esetben a minőség.) 1150
