Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 12. szám - TISZTELETADÁS KODÁLY ZOLTÁNNAK - Pósa Zoltán: Nemzedéki metszet a tavalyi elsőkötetes költőkről (tanulmány)

igen gyakran keltik Anna Mária lírájában a „déjá vu” élmény kissé sanda idézőjelekkel ellátott változatát. A költő határozott tehetsége kétségtelen, minden mellékgondolat nélkül várjuk, hová fejlődik; mennyit szélesednek-izmosodnak a világot magához ölelő-átíogó csápjai.

„A boszorkányok jegyében és óráiban születtem, sokaktól megátkozott években" — írja magáról Kapecz Zsuzsa Tükrös c. verseskönyvének ön-bemutatásában, s az ilyesmi könnyen befolyásolhatja „negatív értelemben” a prekoncepciókra hajlamos olvasót. Pózokat sejt mindenki a bátor alkotóról, aki empirikus énjének bemutatásakor hajlandó ily misztikus ízű kijelentésekre. Az első versek végigolvasása után meggyőződhetünk arról, hogy autopszichográfiájának erős, művön belüli fedezete van. Feszes formai fegyelem ellensúlyozza a játékosságot, brilliáns rímtechnika fogja össze az önmagukban sokszor a konvencionalitás határát súroló képeket. Kapecz Zsuzsa az élet apró dolgait finomítja játékosan költészetté (Gumiteknős, Nagytakarítás). Kendőzetlenül vállalja a mindennapiságot: „rossz a versem, mondta a barátom is, nincs benne semmi egyéni, semmi meglepő”. A prózaversekben még erősebben kísért az „egyszerűsködés” minden árnyoldala, mivel a prozódia lüktetése önmagában is biztosít egyfajta áttételezettséget. A lendület, a valóban, szinte boszorkányos temperamentum ellenúlyozza a mieimackós infantilizmust, megóvja a verseket attól, hogy gügyögéssé váljanak, vagy édeskéssé. A túl korán letisztult képi világ, a fölényes ritmuskészség önmagában is hordozza a közhelybe torkollás, a modorrá változó, erőltetett kedélyesség veszélyét; amely éppen azokban a művekben válik még erőteljesebbé, ahol tágítani próbál a kereteken. Az Azok a lovak c. prózavers szabvány társadalmi részvétére, „népiesch” nosztalgiáira, a csempés fürdőszoba” miatt érzett szokvány-bűntudatra gondolunk pl. Mindenesetre kíváncsian várjuk, hogy a „sámliversek” frissességét, a Tükröm-tükröm c. költemény kedves exhibicionizmusát meddig őrizheti meg a költő ilyen keveset bicsakló, kulturált hangnemben. Meddig űzhető büntetlenül, a naiv-kedves boszorkány-fenegyereklány szerepe.

Az Ikerbukfenc c. verseskönyv alkotójáról, Mező Ferencről mondhatjuk el a neo-konvencionálisok közül leginkább, hogy „kivédi” a konzervatizmus buktatóit. Költészete konfesszionális, sőt autobiografikus. Mégsem nevezhetjük epikus lírának, egy-egy impresszionista élményfolt köré rendeződnek holdudvarszerűen a metaforává oldott epizódok. „A pitypangokkal ültem / az átszeli fűben / és jöttek a fiúk / szélsebesen / szétlapult bóbita helyén / egy tégla kapufának”. A Labirintus cím azért nem igazán találó, mert a mű könnyen áttekinthető, illetve: az alkotó olvasója kezébe adja az Ariadné-fonalat, a kötet egésze is viseli, pro és konra az áttetszőség ódiumait. Egymás mellé rendeződnek telitalálatok: „A szobák / egymásba nyíló száműzetéséből el”, s kissé üresjáratként is fölfogható recitatív részletek. Ám a költő ért ahhoz, hogy a központi metafora-mag átlényegítse az önmagában jellegtelennek tűnő passzusokat is: „Papír és ceruza varázsol könnyedén / még üres a lap j bevágtatják kertvégi mozdonyok, / én meg a Gazsi borbélytól / csikófrizurával / az utcán nyerítve haza. (Zölddel, kékkel, pirossal). A fehér lapot bevágtató jármű képe centrális-rendezőerejű, kohéziót ad a magyarázó üresjáratoknak. A könyv másik verstípusa az Éjszakai fürdés. Mező Ferenc szeizmográfja kamaszosan érzékeny, sőt, szinte feminin. Ugyanakor már-már idegesítőek a költemény túl közvetlen módon „esztétikus” fordulatai: „Régi kihunyt csillagok vibráló fénye a meztelen lányok teste”. A tüdőből kiszakadó ezüst buborékok metaforája szinte szenvelgő. Az eredeti képek, a sorok gördülékeny-könnyed ritmikája, amely bravúrosan kapcsol össze kötött és szabadverses elemeket, mindenképpen figyelemreméltóvá teszi a költőt. Talán éppen ez a neo-konfesszionalizmus alakít ki egy szuverén világot, fegyelmezettebb, feszesebb, visszafogottabb jelrendszer születésének függvényeként.

Végső summázatként — az intellektuális versmodellek erős térhódításának regisztrálásán kívül elmondhatjuk, hogy a tavalyiakról elkészített nemzedéki metszeten belül valóban sok, meglepően rangos teljesítménnyel találkozhattunk, mintha valóban „izmosabb” derékhadat ígérnének a későhetvenes évek, mint a korábbi „de1149