Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 12. szám - TISZTELETADÁS KODÁLY ZOLTÁNNAK - Pósa Zoltán: Nemzedéki metszet a tavalyi elsőkötetes költőkről (tanulmány)

APOKRIFOS LÉTFILOZOFIOÉLMÉNY. Könnyed, magyaros verselési mód el­lensúlyoz elem erejű szorongatástartalmakat a 81-es „évjárat” egyik legmarkánsabb és legidősebb) tagja, Várady Szabolcs költészetében (Ha már itt vagy). Műveiben át­tetszőén, kristálytisztán megjelenített elemek bonyolult látopaássá inkarnálódnak — helyenként Pilinszkys összetettséggel. Ugyanakkor prózaíró is megirigyelhetné a ver­seiben fölbukkanó mikro-realista nüansz-érzékenységet. Várady a kötéltáncos bátor­ságával egyensúlyoz a mezsgyén, amely hajszálnyira választja el a képi-gondolati egységben fogant telitalálatokat a filozófiai frázisosságtól. Szinte egyedül A nagy folyamat c. alkotásban fordul kissé fonákjára az aforisztikus tömörség, s az emlí­tett prózaszerűség. A verseskönyv második ciklusában a „metafizikus tónus” még inkább fölerősödik, élet-halál alapkérdései már-már tudományos módszerekkel kris­tályosodnak ki a fegyelmezetten végiggondolt, a fogalmi-képi, sőt, egészen formál- logikai szempontból is következetesen egymásrarétegzett sorokban. Az eljövendő apokaliptikus rém-lehetőségtől, s a világégés nélkül is bekövetkező „elmúlás”-tól való félelem Várady lírájában nem nyomja el a „hic et nunc”-tól mo­tivált aggódást. A „szabadon, tisztán egekbe röppenő" tekintet visszafogása-korláto- zása bűn, de legalább olyan súlyos véteknek számít, ha a „piszkos lépcsőházak", a páternaszterek valóságáról kanosaiul festett egekbe nézve elfeledkezünk (Lélek, Mé­gis miben). Várady a harmincon túliak, a legendás hatvanas években üstökösként induló, s mégis „mindenről elkésett” intellektuellek sajátos kálváriáját „nemzedéki vátesz póz” nélkül mondja el, saját frusztrációiról vallva. A szellemi prosperitás légköré­ben felnőtt, kétszáz Celsius fokosra hevített vitákon edzett ifjúság krémje intellek­tuális grál-lovaggá képezte ki magát. Am közben elszigetelődött s felőrlődött az idősebb és ifjabb generációk pozíoióvédelmének iletve törtetésének kettős szorításá­ban. (Egy születésnap orvén). ATLANTISZ VÁNDORA. Az intellektuális líra vonulatán belül önálló piedesztál illeti Antal Barnabást; az Elsüllyedt katedrális c. kötet a tavalyi év termésének egyik legöntörvényűbb alkotása, a Weöres modell szuveréneredeti változata. Antalt a szó leghagyományosabb értelmében nevezhetnénk alanyi költőnek, ha nem jutna el az ezoterikusság olyan fokára, amely már egyenlő a rejtőzködéssel; s ez eleve valamiféle elszemélytelenedést föltételez (Incarnatus). Belső világa ritkán „inkar- nálódik” bonyolult közvetítő közeg nélkül. Műveinek képanyagát jelentős részben szakrális-biblikus utalások adják. Az inkarnáció, Getsemáné, Krisztus eláruitatá- sának színhelye; Kajafás halála. Az utóbbi — bibliai főpapot megidéző költemény­ben könnyen tettenérhető a lírikus bonyolult képalkotó-fantáziájának útja-módja. A haldokló Kajafás szemében a világ két, pillányi űrben elhelyezhető képpé zsu­gorodik. A téli éjszaka kékeslila háttere tükörré avatja az ablakot, amely mögött mégis föltűnik a püspökszínű hó. Megbékélt és morbid kompozícióvá egyesül a rő- zseláng visszatükröződő, rőtes fényével. A holdtajtékkal fölszálló, „bizonytalanul le­begő szempár” záróakkordja híven tükrözi a rekonstruált végső percet: a minden­ható RENDbe vetett hitén szabadjára engedett, bizonytalan réseket az őszinteségre predesztináló „végjáték” kitágítja. A búcsúpillanatban a látszólagos harmónia mögött őrült látomás feszül, az emberé, aki a humanizmus nevében ölte meg annak leg­főbb képviselőjét. A kötet gerincét képező vonulat verseiben letisztult, kristályos metaforaegységek épülnek egymásra merész, meghökkentő asszociációs rendben. A kétféle szemlélet közötti feszültséget összebékíti, a versegész szempontjából viszont fokozza a klasz- szikus metrumok alkalmazása, sőt, fölényes kombinálása. A „más” műalkotásokkal való azonosulás kettős jelrendszere alkalmas a költő közvetlenül be nem vallott sze­mélyiségrétegeinek kivetítésére — ez rokonítja nemzedéktársával, Kodolányd Gyu­lával is némileg. Antal Barnabás költészete sem hagyományos, sem avantgarde, ön­törvényű, megszenvedett világával markáns értékeket testesít meg. FILOSZ TÁRGYSZERŰSÉG Várady Szabolcs Hadrianus vallomásai, Horác c. költeményeiben is tettenérhetjük a folyamatot, ahol szinte közvetlenül megjelenik 1142

Next

/
Thumbnails
Contents