Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 12. szám - TISZTELETADÁS KODÁLY ZOLTÁNNAK - Pósa Zoltán: Nemzedéki metszet a tavalyi elsőkötetes költőkről (tanulmány)
APOKRIFOS LÉTFILOZOFIOÉLMÉNY. Könnyed, magyaros verselési mód ellensúlyoz elem erejű szorongatástartalmakat a 81-es „évjárat” egyik legmarkánsabb és legidősebb) tagja, Várady Szabolcs költészetében (Ha már itt vagy). Műveiben áttetszőén, kristálytisztán megjelenített elemek bonyolult látopaássá inkarnálódnak — helyenként Pilinszkys összetettséggel. Ugyanakkor prózaíró is megirigyelhetné a verseiben fölbukkanó mikro-realista nüansz-érzékenységet. Várady a kötéltáncos bátorságával egyensúlyoz a mezsgyén, amely hajszálnyira választja el a képi-gondolati egységben fogant telitalálatokat a filozófiai frázisosságtól. Szinte egyedül A nagy folyamat c. alkotásban fordul kissé fonákjára az aforisztikus tömörség, s az említett prózaszerűség. A verseskönyv második ciklusában a „metafizikus tónus” még inkább fölerősödik, élet-halál alapkérdései már-már tudományos módszerekkel kristályosodnak ki a fegyelmezetten végiggondolt, a fogalmi-képi, sőt, egészen formál- logikai szempontból is következetesen egymásrarétegzett sorokban. Az eljövendő apokaliptikus rém-lehetőségtől, s a világégés nélkül is bekövetkező „elmúlás”-tól való félelem Várady lírájában nem nyomja el a „hic et nunc”-tól motivált aggódást. A „szabadon, tisztán egekbe röppenő" tekintet visszafogása-korláto- zása bűn, de legalább olyan súlyos véteknek számít, ha a „piszkos lépcsőházak", a páternaszterek valóságáról kanosaiul festett egekbe nézve elfeledkezünk (Lélek, Mégis miben). Várady a harmincon túliak, a legendás hatvanas években üstökösként induló, s mégis „mindenről elkésett” intellektuellek sajátos kálváriáját „nemzedéki vátesz póz” nélkül mondja el, saját frusztrációiról vallva. A szellemi prosperitás légkörében felnőtt, kétszáz Celsius fokosra hevített vitákon edzett ifjúság krémje intellektuális grál-lovaggá képezte ki magát. Am közben elszigetelődött s felőrlődött az idősebb és ifjabb generációk pozíoióvédelmének iletve törtetésének kettős szorításában. (Egy születésnap orvén). ATLANTISZ VÁNDORA. Az intellektuális líra vonulatán belül önálló piedesztál illeti Antal Barnabást; az Elsüllyedt katedrális c. kötet a tavalyi év termésének egyik legöntörvényűbb alkotása, a Weöres modell szuveréneredeti változata. Antalt a szó leghagyományosabb értelmében nevezhetnénk alanyi költőnek, ha nem jutna el az ezoterikusság olyan fokára, amely már egyenlő a rejtőzködéssel; s ez eleve valamiféle elszemélytelenedést föltételez (Incarnatus). Belső világa ritkán „inkar- nálódik” bonyolult közvetítő közeg nélkül. Műveinek képanyagát jelentős részben szakrális-biblikus utalások adják. Az inkarnáció, Getsemáné, Krisztus eláruitatá- sának színhelye; Kajafás halála. Az utóbbi — bibliai főpapot megidéző költeményben könnyen tettenérhető a lírikus bonyolult képalkotó-fantáziájának útja-módja. A haldokló Kajafás szemében a világ két, pillányi űrben elhelyezhető képpé zsugorodik. A téli éjszaka kékeslila háttere tükörré avatja az ablakot, amely mögött mégis föltűnik a püspökszínű hó. Megbékélt és morbid kompozícióvá egyesül a rő- zseláng visszatükröződő, rőtes fényével. A holdtajtékkal fölszálló, „bizonytalanul lebegő szempár” záróakkordja híven tükrözi a rekonstruált végső percet: a mindenható RENDbe vetett hitén szabadjára engedett, bizonytalan réseket az őszinteségre predesztináló „végjáték” kitágítja. A búcsúpillanatban a látszólagos harmónia mögött őrült látomás feszül, az emberé, aki a humanizmus nevében ölte meg annak legfőbb képviselőjét. A kötet gerincét képező vonulat verseiben letisztult, kristályos metaforaegységek épülnek egymásra merész, meghökkentő asszociációs rendben. A kétféle szemlélet közötti feszültséget összebékíti, a versegész szempontjából viszont fokozza a klasz- szikus metrumok alkalmazása, sőt, fölényes kombinálása. A „más” műalkotásokkal való azonosulás kettős jelrendszere alkalmas a költő közvetlenül be nem vallott személyiségrétegeinek kivetítésére — ez rokonítja nemzedéktársával, Kodolányd Gyulával is némileg. Antal Barnabás költészete sem hagyományos, sem avantgarde, öntörvényű, megszenvedett világával markáns értékeket testesít meg. FILOSZ TÁRGYSZERŰSÉG Várady Szabolcs Hadrianus vallomásai, Horác c. költeményeiben is tettenérhetjük a folyamatot, ahol szinte közvetlenül megjelenik 1142
