Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 12. szám - TISZTELETADÁS KODÁLY ZOLTÁNNAK - Szikszai Károly: Zárszavak az Egy szoba emlékkönyvébe című könyvhöz (vers)
Begombolkozni a szavakba Agy-parádé szar-parádé Nem akarom és mégis Föl kéne díszíteni a verset mint egy karácsonyfát Hogy élvezzenek a nők A férfiak meg szárnyakat ácsoljanak talán Nem akarom és mégis Testem mint egy kihűlt strand ősszel A gyenge és hideg homokban Már csak régi helyzeteket Firkál össze a szél Nem akarom és mégis Föltámasztanék minden halottat Nem akarom és mégis Esténként lányokat bámulok És talán szeretnek Nem akarom és mégis A hajnali rigók nekem nem szépek Az őrület madarai napkorongban Nem akarom és mégis Anyám remegő térdekkel v irr ászt a konyhában Mert ma sem jött haza a fia Nem akarom és mégis Abroszok országházába hullik az elme És női ölekben alszom Nem akarom és mégis Anyám megalázott arcát fölfestem az éjszakára A piaci cselédét aki boltokat takarítva Álom helyett Fölnevelt ide Ahol a szél is álomszagú És gyertyaként csonkig égnek az arcok Nem akarom és mégis Csitítom homlokom erejét A szentestéket utánzó szeretet elől igen Hiszek Istenben Istenben hiszek Nénikém mondja mit ér egy ima A régi tavaszok elégtek mint a szén Kormot töltögetnek valami dobozba Valahol becsuktak egy ablakot És egy madár szárnya alá dugta fejét —-------
