Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 11. szám - "Költészet és valóság" Barcsay Jenővel mozaikjairól beszélget Kabdebó Lóránt
„Költészet és valóság” BARCSAY JENŐVEL MOZAIKJAIRÓL BESZÉLGET KABiDEBÓ LÓRÁNT* Barcsay Jenő mozaikjait immár csodálhatjuk az ország különböző részein, az első a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem könyvtárának előcsarnokában látható, a máiáodik a Nemzeti Színházban, a szentendrei mozaikot elkészülésekor a Műcsarnokban láthattuk, utóbb a Galériában volt éviekig kiállítva, s most végleges helyén áll, a szentendrei művelődési házban. Ezenkívül az újpeisti uszodában van két mozaik és a szentendrei Barcsay-házban. Ezeket ismerjük, szeretjük, hozzá tartoznak Magyar- ország kulturális arculatához. Hogyan keletkeztek ezek a mozaikok, hogyan épültek bele Barcsay Jenő életébe, mi a történetük? Az első mozaikom a miskolci mozaik, most már így is nevezhetem, és ezt tulajdonképpen Janáfci építésznek köszönhetem', hogy azt a nagy kartont, amelyet én 49-fben készítettem!, Szentendrén egy kis sötét, nedves szobácskábán, hogy azt észrevette, és úgy érezte, hogy abból egy mozaikot is lehetne kialakítani. Azt' is el kell mondanom, hogy ezt a nagy kartont én Szentendrén minden különösebb cél1 nélkül készítettem, nem azért, hogy majd esetleg valamikor ebből mozaikot tudjak kialakítani, ha arra szüikség lenne. Nem. A magam kedvtelésére. De azért nem teljesen öncélúan, mert sokszor egy-egy műinek a keletkezését olyan dolgok is előidézhetik, amikre az emlber nem is iszáimiíitíhat. Abban az időiben itt volt a nővérem', és nagyon sok gondot okozott nekem az ő betegsége, aztán a lánya is súlyos betegen feküdt az egyik Üllői úti belgyógyászati klinikán, szóval1, rettenetes volt az én életem is, és másképpen nem tudtam levezetni a 'bennem lévő feszültségeket — többes számiban is mondhatom —, mint úgy, hogy nekilfebüdjek, beletemetkezzem a munkába. Egy ilyen alkalomkor fölszegeztem a falra egy 5 vagy 6 méteres kartont, nem tudom, mekkora volt pontosan, és nekiikezdtem komponálni. Megkomponáltam egy nagy képet, és később ráismertem egyes alakjaiban a nővérem alakjára is. Akkor még nem tudtam, hogy mit csinálok, de azt éreztem, hogy a tér és a forma izgat engem', a térnek és a formának a különböző kapcsolatai. Ez a kompozíció, illetőleg ezek az emberi ifigurák egy zárt tériben élnék. Természetesen tér nélkül a forma nem élhet, a forma és a tér mindig együtt képes élni, és ezért is örültem annak, hogy az az ötletem' támadt, hogy ezt a ihat-hét figurát egy zárt tériben mutatom be, az én festői vagy grafikai eszközeim segítségével, és megkomponáltam ezt a képet ügy, hogy a térbeli forma szervesen kapcsolódik — most már mondhatom, hogy szervesen kapcsolódik — a térrel, a térbeli forrna a hozzátartozó térrel. És így keletkezett ez a mozaikom. Na most a Nemzeti Szalonban ... • A Magyar Rádióban 1981. március 20-án elhangzott beszélgetés átdolgozott változata. (Szerkesztő: Dénes István) 1033
