Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 11. szám - Petőcz András: A pergamenttekercstől a videoig - Interjú Bujdosó Alpárral
belépőt adnak a szöveghez? Milyen belső képet teremtenek a szöveg értelmezéséhez? Nézd, nem szégyenlem, ha hibás munkát is csinálok; ebben a munkában van néhány hiba. Az egyik hiba: ezek függőleges, vékonyabb és vastagabb vonalakból álló betűk, tehát a természetes olvasatuk nem a víszintes olvasat, hanem a függőleges olvasat. Ha egymás alá rakod a betűket, akkor sokkal természetesebben nőnek ki egymásból, sakkal jobban is olvashatók. Ezt tanultam ebből az etűdből. A mellette levő betűtípusnál kiderült, hogy ott sem vízszintes az olvasat természetes lehetősége, szétesik, ha megfigyeled. A következő munkában, a Pi-ben3 ugyanezeket a betűket használtam, de ekkor már megépítettem belőlük a piramist, mint építőkockákból, kövekből. Mert erre való a betű, ilyenfajta gondolatvilág hordozására is lehet használni. Miről szól a Négy etűd? Munkáim általában annak az időszaknak a feldolgozásai, kérdésfeltevései, amit végigéltem. Személyes történelmem kapcsolódik a környezetnek, mondjuk az országnak történelmével, hiszen szenvedőleg, cselekvőleg jelen voltam, végigcsináltam. Az elmúlt időszak megemésztése, az akkor felvetődött kérdésekre való válaszkeresés: mi történt?, miért történt? Ha megnézed a szöveget: „a leszart kilométerkő, min állunk és így egy fejjel magasabban látszik minden ki-ki maga ássa zsírját, mások rovásírásója volgakönyöktől tisszalökig/merő mű/”,2 egyértelmű, hogy a rovásírásója szóban a rovásíró, sír, sírásó szavak is benne vannak : a többértelmezhetőség elvének megfelelően, A tisszalökig szóban a két „sz” nyilvánvalóan nem helyesírási hiba: funkciója hasonló az előzőéhez. Számtalan hasonló példát lehetne még hozni. A szövegből kiderül, mi az az érdeklődés, ami munkáimban mindig jelen van. Ugyanitt írom: „HATÁRTALAN SZÖFEL- HÖVEL MOZGÁSOK INTERFERENCIÁJA”.2 Munkáim egyik kulcsszava ez: interferencia. Bizonyos dolgokra nem lehet egyértelmű választ adni. Interferenciákból épül minden: ezeket az interferenciákat kell megkeresni, megtalálni, „értelmezni”. A történelem fontos szerepet játszik munkáidban ... Inkább a történelemben élő ember. Egyéb visszatérő motívum még a város, és a városban élő ember. Talán hármótok közül Nagy Pál rokonítható Veled ebben a kérdésben: ő a labirintus, a labirintusban elvesző emberrel foglalkozikA Munkáid közül a Pi-t tudnám említeni, mint az egyik legjellemzőbbet. Miért Pi a címe? Kézenfekvő válasz erre az, hogy itt egy közép-amerikai Tolték-piramis körvonalaira építettem a szöveget, és ezeknek a piramisoknak a matematikai rendje, ahogy azt a matematikusok megállapították, a Ludolf-féle számra épült. Másrészt viszont a Ludolf-féle számot jelképnek használom, minden város szervezettségi fokára. Hiszen kiderült, hogy az egyiptomi piramisok is — a közép- amerikaiakhoz hasonlóan — a pi, a Ludolf-féle szám alapján épültek fel. A mi városaink valószínűleg nem. Lehet, hogy ez a szám nagy szerepet játszik az emberi alkotásban. Az is lehet, hogy nem. Én mindenesetre szeretem a várost. Városban nőttem fel, azt hiszem, minden kellemetlensége ellenére nagyon termékeny együttlétet eredményez. Nem akarok senkit megbántani, de úgy tűnik, mintha a kultúra góca is inkább a városban lenne. Számomra különösen érdekes ez a munka. Én nem piramisra gondoltam, bár ezt a fajta félépítettséget rögtön érzékeltem, hanem egy éjszakai lakótelepre. Éjszakai lakótelep, sötét uniformis-épületek, melyek (vagyis a piramis) tetején robotsze^ű, egyforma emberek állnak. Segítségre várnak. A mű hidegsége, hátborzongató jellege leginkább Bortnyik Zöld szamár 1005
