Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 11. szám - Petőcz András: A pergamenttekercstől a videoig - Interjú Bujdosó Alpárral

c. képére emlékeztet. A különbség annyi, hogy ő a jövőt sejtette meg, de kicsit egyszerűsített is, Te a jelen teljességéről mondasz véleményt. Én így érzem.

A lakótelep-értelmezés ellen nincs kifogásom. Számomra hasonlóan jelentéshordozó, jelentéssel bíró egy lakótelep, ahogy számodra is. Egyébként ezek az apró alakok a piramis tetején jeleket adnak zászlóikkal: a hajómorze afoc-je alapján az ismert segélykérő jelet, az SOS-t. Ez még akár meg is erősítheti az általad adott értelmezést. Ugyanakkor más értelmezésben menekülés, a piramis tetején való meghúzódás is lehet a bibliai özönvíz elől.

Csak közbevetőleg jegyzem meg, a beszélgetésből is kitűnik: az értelmezést rögtön a mű képi oldalával kezdtük.

Igen, de a kép és a szöveg korrespondál: „palaokposta hajótörött időszigetekről”, ez az özönvízből való menekülésre is utal/utalhat.

Hasonló idézet még: „30 év távlatából elmosódott tér-kép”.3 Ismered kötetemet, az 1 és 2 között az Erzsébet-hídon címűt. Ott is megépítem emlékeimben azt a várost, ahol „letöltöttem” 25 évet, annakidején, Budapesten. Ehhez annyit kell hozzátennem — az érthetőség kedvéért —, hogy 1973^ban jöhettem újra Budapestre, tehát 16 évig nem láttam a várost, és ez alatt állandóan építettem, rekonstruáltam gondolatilag. Sokszor szó esik arról a kötetben, hogy a város kockakőből épült. Ebben a munkában megpróbáltam a várost, amihez közöm van, vizuálisan és szövegileg megírni, egy képben felépíteni. Ez történt tulajdonképpen. Most nyugodtan mondhatod, hogy Budapesten nincsenek piramisok, de nyilvánvalóan nem ennyire áttétel nélküli ez a munka.

Beszéljünk még a betűk funkciójáról. Kis ösvények láthatók a piramison. Vagy lakótelepi terek, utak?

Nyugodtan fogalmazhatod így is, mert ösvény, út, lépcső ugyanazt a funkciót tölti be. Eredetileg lépcsőik, melyek felvezetnek a piramis tetejére. A Tolték- piramisoknál itt vitték fel az emberáldozatot a papok. Furcsa módon ez izgatott engem: a szöveg kiteljesedésének egyedüli lehetősége az emberáldozatok lépcsőin. A lépcsőn válik a szöveg igazán szöveggé, máshol nagyon nehézkesen. Ha ezt a lakótelepi értelmezésre fordítod, a házak közötti terek, utcák, ösvények lehetnének a kommunikáció, az emberek közötti kapcsolat színterei, amelyek megteremthetnék azt az emberi környezetet, ami a házakban belül nincs. Kétoldalú tehát: a gyilkolás lépcsője és a társi kapcsolatok lehetősége.

Igen.

Munkáidban nagyon jellemzőnek találom a — szinte mérnöki pontosságú — lehatároltságot. A tér kitöltésének és lehatárolásának majdhogynem konstruktivista igényét szinte mindig megfigyelhetjük. Ugyanakkor, ahol úgy tartod helyesnek, feladod ezt az igényt: ilyenkor kicsit „szétesöbbek” lesznek a munkák. Ez nem értékítélet, hiszen a szétesettségnek is lehet jelentése. Például a kor(l)átmeghazudtoló gyakorlatok-ban5. Patkány, bogár, svábbogár jelenik meg a munkán, és ezek — életünk kellemetlen társai — a szöveget mintegy széthúzzák, összezavarják, „rendetlenné” teszik.

A tér lehatárolása, a rendezettség iránti igény csupán egyik megjelenése a lehetőségeknek. Építek, rombolok — egyszerre. A rombolást nem szótári értelemben értem: inkább a dolgok megfordításaként, tagadásaként. Jó példa erre kötetemből a következő rész:

„— csak modell volt, MINT a repülőgép modellje az áramlási csatornában,

1006