Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 11. szám - Petőcz András: A pergamenttekercstől a videoig - Interjú Bujdosó Alpárral
Síkban és térben dolgoztok. Előttetek van — mint minden író előtt — a fehér lap, de nem lineárisan, sort, mondatot, szót egymásba fűzve, hanem síkban (térben) mozogva fogalmazzátok meg szövegeiteket, különböző formájú — más-más érzelmi töltésű — betűtípusokkal. Kézműves jellegű ez a munka, és ez gyakran magát a mondatot is befolyásolja. így van. Különböző készletekből, betűformákból építkezünk, azt a belső gondolatot, amit nagyon hosszan, körülményesen tudnánk csak kifejezni — vagy egyáltalán nem —, az elrendezéssel, a betűtípusokkal, a készletek megválogatá- sával fejezzük ki. Kialakul egy bizonyos képi „mondandó”, ami később az olvasóban mint belső kép realizálódik. Jó példa erre az 1919-es toborzóplakát, a FEGYVERBE! A felírás lendületes, dőlt nagybetűi helyettesítik a vöröskatona harsány hangját. Aki a plakátra néz, szinte hallja a felszólitó segélykiáltást. Ilyen vagy hasonló hatást a betűk megválogatásával érünk el mi is. Vajon az alkotás folyamatába mennyire szól bele a készlet? Mintegy a véletlen köntösébe bújva. Elfogy egy bizonyos fajta betű, és a másik már más jelentést szuggerál, új gondolatot indít. Egy kicsit így is van. Ez is azt bizonyítja, hogy ezek a munkák nem csupán egy előre megtervezett és leírt vagy átgondolt gondolat, idea megvalósításai, hanem mindig valamilyen kölcsönhatás, dialógus alakul ki. Van persze előzetes terv, de a megvalósítás során szembekerülsz azzal, amit már leraktál, és ez feszültséget eredményez: ebből születik a munka. Kosztolányi azt mondta valahol: adva van egy rím, írok hozzá egy verset. Te azt mondod: adva van egy betűforma, csinálok belőle egy szöveget? Vagy nem tetszik a párhuzam? Miért ne tetszene? De azért Kosztolányinál is úgy volt, úgy lehetett, hogy a belső feszültség, a művészben jelenlevő állandó belső izgalom egy rím köré is verset kristályosíthatott ki. Lírai alkat vagy? Érzelmi költészetnek neveznéd tevékenységedet? Nem szégyenlem az érzelmeket, de fogalmazzunk így: belső gondolkodás. Az egyik Műhely-találkozón beszéltem erről, de nyelvészek, pszichológusok is foglalkoznak a problémával: a gondolat első formája nem a racionálisan megfogalmazott, kibontott gondolat, nem is fogalmakban jelentkezik, hanem valamilyen — a nyelvhez közelálló rendszerben, szintaktikai kibontás nélkül, amiben megférnek ellentmondások is. Ez a belső gondolkodás. Ebben megfér akár a fekete és a fehér is egymás mellett, olyan értelemben, hogy a kettő még nem ellentmondás, hanem egymás értelmezése. Abban az esetben, ha az ember ezt tudatossá teszi, és realizálja a pregondolkodás egyik legizgalmasabb formáját, az érzelmeket, akkor később már tudatosan építeni tudja ugyanezt a gondolkodásformát. Természetesen a papíron megjelenő fölépített világ kicsit másképp fest, mint a gondolkodásnak ez a rendszere. Az érzelmi, irracionális momentumok végig nyomon kísérhetők munkáimban. Előzetes terv — mondom — létezik/létezhet, de a megvalósítás közben előre ki nem számított mozzanatok szinte öntudatlanul befolyásolhatnak. Jó példa erre a Négy etűd2 c. munkám. Találtam a letraset programjában négy olyan betűtípust, amelyből legalább kettő nehezen képzelhető el hosszabb szöveg, kiterjedtebb gondolat közvetítésére. Mivel nehezen olvasható, csupán egy- egy szót szoktak grafikusok belőlük összerakni, ami aztán emblémája lesz valamilyen árucikknek. A probléma az volt, hogy ezekkel a gyönyörű betűkkel hogyan lehet dolgozni, bővebb gondolatot megfogalmazni, másrészt viszont mennyiben befolyásolják — vizuálisan a bővebb gondolat létét? Milyen előzetes 1004
